2018.03.12. 14:41
Nem lehet mindenkinek ugyanolyan ízlése a zene terén
Lehet szeretni vagy sem, de létezik. A zenei irányzatok közül nekem a kemény metál már egy kicsit sok, az éneklés helyetti artikulálatlan üvöltésnek nem sok értelmét látom.
Szerintem ezt a műfajt nyugodtan lehetne zenei aláfestés nélkül is művelni, általában az a bizonyos „fába szorult” kínlódása jut róla eszembe. De ez csak az én ízlésem és véleményem.
Nyilván nem lenne annyi metálzenekar a világon, ha nem lenne népes rajongótáboruk. Nekik bizonyára örömre ad okot, hogy idén a Martfű Város Kulturális és Művészeti Díját egy ilyen zenekar alapítója, gitárosa kapta.
Lipák Péter jelenleg Budapesten él, de alapjában véve martfűi, hiszen ott nőtt fel, és tanult meg zenélni.
A városnak igazi büszkesége a fiatalember, aki csapatával nemcsak itthon, de külföldön is hatalmas sikereket ért el. És ez így van jól.
Mindenképpen elismerést érdemel tehetsége, kitartása, ahogyan egy alföldi kisváros portájának hátsó udvarából és a helyi művelődési házból indulva elérte, hogy mára a világ több pontjának zenei színpadán, sok ezer rajongó előtt csapjon a húrokba.
Hogy ez művészet-e? Hogyne! A zenészek ugyanis művészek. A hangszert nemcsak megszólaltatják, hanem azon keresztül közvetítenek. Egy érzést, egy gondolatot, egy hangulatot.
Teremtenek. Aztán a közönség vagy befogadja, vagy nem. Így van ez a metálzenével is. Lehet szeretni vagy sem, ez is a világ kultúrájának része, még ha sokan ettől üvöltenek is. Vagy szörnyülködésükben vagy önfeledt rajongásukban.
