Így élnek Tiszaszőlősön, ahol egy népszavazás hozott gyökeres fordulatot - galériával

Talán a legfiatalabb megyebéli község. Nem aszerint, hogy milyen régi, hiszen már Árpád-kori oklevél is említi, sőt mindenféle régészeti leletek, aranykincsek előbukkantak már a településen, vagyis többezeréves emberi élőhelyek bizonyítékai sejlenek fel (csillannak elő) a múlt homályából. És nyilván olyan is többször volt a történelme során, hogy elpusztították, a lakóinak menekülniük kellett, vagy legalábbis behúzódtak a vizes-lápos vidék rejtekébe, amíg a veszély tovább nem állt.

Tiszaszőlős öregen született újjá. Vagyis miután a hetvenes-nyolcvanas években összebútorozott, összebútoroztatták Tiszafüreddel (közös tanács), majd amikor utóbbit várossá nyilvánították, gyakorlatilag minden önállósága megszűnt. Egy városrész lett, kertváros, faluváros. Nem ismerem a történetet, csak azt tudom, hogy az ezredfordulón népszavazást tartottak az elszakadásról, és ritka egyetértés volt a lakosok között, kilencvenvalahány százalékkal döntöttek a válás mellett.

Hogy milyen az új élet, s milyen lesz hosszú távon, nem tudom. A történelem komótosan lépeget évről évre a Tisza-tó környékén is, aztán hogy néhány generációval utánunk mi sejlik fel a múlttá avasodó jelenből… Ki tudja?

Ebben a pillanatban a bizonyosság ezek a képek. Nekem. Nekünk. A mezőgazdasági gépekkel, hattyúkkal, utakkal, emlékművekkel, a rozsdásodó gesztenyelevelekkel. A tiszaszőlősieknek pedig a lassan robbanni készülő rügyek, a tavasz ígérete, s minden négyzetcentiméter, minden pillanat, ami körbevette és körbeveszi mindazt, amit a fotós megörökített.