Tiszaörs, ahol könnyű felidézni kamaszkorunk nyári emlékeit - galériával

Ó, a tiszaörsi strand, „régi nyarakon”… Írhatnék róla, hogy milyen volt negyven-ötven éve klottgatyában pecsenyére égni a napon, milyen volt a gyerekzsivaj, a gyógyvíz szaga, milyen volt bámulni a megfáradt, öreg testeket, ahogy óvatosan lépdelve helyet keresnek a medence ülőkéjén, s leülve állukig húzzák a vizet, s beszélgetnek mindenféléről, írhatnék róla, hogy milyenek voltak a kamasz fejesek a mélyvízben, milyen volt a falusi lánytestek „domborzata”, milyen volt a bambi, hogyan ostromolták a darazsak a büféárut, vagyis hogy milyen volt akkoriban egy falusi fürdő. És egy kicsit talán meg is idéztem a hangulatát, pedig sosem jártam az örsi strandon.

Egyszer álltam a bejárata előtt. Főiskolás voltam, s valahogy utolért egy állásajánlat. Környékbeli iskolaigazgató hívott szeptembertől tanítani, s kíváncsiságból át is bicikliztem arra a településre, s akkor jártam az örsi strandnál. jó lett volna bemenni, megmártózni, elnyúlni a napon (mit tudtunk még akkor az ultraviolasugárzásról?!), s bámulni a lányokat. De nem volt nálam fürdőgatya, talán pénz sem, tekertem hát tovább iskolanézőbe.

Valamikor egyébként versbe írtam a gyerek- és fiatalkorom fürdőinek világát, hiszen Kunhegyesről, Berekfürdőről nagyon ismerős. Az a versem a Spanyolnátha művészeti folyóiratban jelent meg. Legalábbis így emlékszem. A Spanyolnátha viszont az elmúlt években több irodalmi műhelytábort szervezett Tiszaörs-fürdőn. Vass Tiborék hívására Zalán Tibor, Petőcz András, Vörös István és sokan mások is megjelentek, megfordultak ott, s ha egy íróember valahol megjelenik, akkor már ír az adott helyről. Is. Még egy antológiát is összeállítottak, Örsi napló a címe. Vass Nóra, a tábor egyik szervezője többek között ezt írja a kötet borítóján: „Tiszaörsre olyan az út, mintha kimennénk a világból, miközben éppen itt érünk a közepére. Nincs itt semmi látnivaló, kérem, egy régen bezárt étterem, néhány jobb napokat látott nyaraló, és egy fürdő, ahol szerencsére megállt az idő, vagy ha meg nem is, de nem siet annyira ő sem.”

Nem tudom, az örsi műhelytábornak végül mi lesz a sorsa, mert Vass Tibor (költő, képzőművész, szerkesztő) újabban Berekfürdőn (ott vettek házat) lapozgatja az Új Néplapot, s ott nézegeti, olvassa talán ezt a KépÍrást is.