A falu, ahol már nem a reménytelenség uralkodik: valami elindult Tiszabőn – galériával

Egy falu, ahol nem csökken a lélekszám, de kicsit még nő is. Egy falu, ahol tizenöt éve óriási volt a munkanélküliség, a lakossági jövedelmek tekintetében pedig az ország legszegényebb településeként tartották számon. Egy falu, ahol az iskolás gyerekek közel száz százaléka cigány. Persze mi az, hogy cigány? A 2011-es népszámláláskor a lakosság kilencvenhat százaléka vallotta magát magyarnak, s csak hatvanhat cigánynak. (A statisztikák ilyenkor jegyzik meg: a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet száz százaléknál.)

Aztán történt valami. Nem tudom, ma melyik az ország legszegényebb települése, Tiszabő nyilván továbbra is nagyon szegény, viszont a közmunkaprogram itt is kimozdította kicsit az embereket az általános reménytelenségből. Manapság a faluból sok férfi eljár munkába, kisbuszokkal, autóval viszik őket, s pár éve a Kozma Imre atya nevével fémjelzett Magyar Máltai Szeretetszolgálat „beköltözött” Bőre. Iskolát működtet, bölcsődét, gyerekekkel foglalkozik. Van már új tornaterem. Aki akar, annak lehet tanulni, lehet dolgozni. Lehet integrálódni. Persze kegyetlenül hosszú az út. És nehéz. A jövő viszont közös. Cigánynak, magyarnak, magyar cigánynak.