2022.11.26. 16:04
Tizedik dédunokája érkezését várja a kilencvenéves jászkiséri Samu bácsi
A jó házasság és szerető család a hosszú élet titka – vallja a jászkiséri Gulyás Sámuel, aki a napokban töltötte be a kilencvenedik életévét. Gyermekei, unokái és dédunokái körében ünnepelt, szerettei titokban meglepetésbulit szerveztek születésnapjára. A korához képest jó fizikai és szellemi állapotban lévő nyugdíjas imád olvasni és nagyon érdekli a történelem.
Magasságokat és mélységeket egyaránt megélt Gulyás Sámuel, akit a legtöbben csak Samu bácsinak hívnak. A szépkorúval az élet örömeiről és kihívásairól otthonában beszélgettünk lányai, Mária és Katalin társaságában.
– Örömteli meglepetésben volt részem nemrég. A családom a napközi konyhán születésnapi összejövetelt szervezett nekem, amit annyira titokban tartottak, hogy még csak nem is sejtettem mire készülnek. Amikor megérkeztünk a helyszínre, alig akartam hinni a szememnek. Ott volt a család apraja-nagyja, huszonnyolcan ünnepeltünk együtt. Ennél szebb születésnapi ajándékot nem is kaphattam volna – mesélte az érző szívű idős férfi.
Elérzékenyülve hozzátette: a feleségem nagyon hiányzik, lassan hat éve, 2017 februárjában hunyt el.
Samu bácsi 1932. november 15-én született Jászkiséren. A kilencvenéves szépkorút Lukácsi György polgármester is köszöntötte, aki átadta Orbán Viktor miniszterelnök köszöntő emléklapját és az önkormányzat ajándékát. Nehézségekkel teli életútján a család szeretete, Istenbe vetett hite és kitartása adott számára erőt. Tősgyökeres jászkiséri családból származik, a szülei mezőgazdasággal foglalkoztak.
– Két öcsém volt, de sajnos már egyikük sem él. Szeretetteljes légkörben nevelkedünk. Akkoriban nem volt könnyű a parasztcsaládok helyzete. A tanulásra nem sok lehetőségem volt, pedig jó tanuló voltam. De hiába, a szüleim nem engedtek iskolába, mert a legidősebb fiúként itthon kellett helyt állnom a gazdaságban. Hat elemit végeztem, majd a dolgozók iskolájában befejeztem a nyolc osztályt.
Fiatalon megtanultam, hogy mindenért keményen meg kell dolgozni. Az egész életemet meghatározta a kétkezi munka, mely soha nem volt piszkos számomra. Gyerekként éltem meg a második világháborút, nagyon nehéz idők jártak akkor.
– Az ötvenes évek megpróbáltatásai szintén megviselték a családot – mondta, miközben elmerült a múlt emlékeiben.
Felidézte, hogy 1952. november 13-án hívták be katonai szolgálatra, ahonnan három évvel később szerelt le. Ezután a Pusztakürti Állami Gazdaságban helyezkedett el, majd a termelőszövetkezetben rakodó munkásként dolgozott.
Ám, ez a nehéz fizikai munka annyira megviselte a szervezetét, hogy az orvos azt javasolta, ha sokáig szeretne élni, akkor váltson munkahelyet. Samu bácsi megfogadta a tanácsot és váltott, a vasúthoz került, ahol nyugdíjazásáig váltókezelőként dolgozott.
Feleségével, Marika nénivel ötvenkilenc évig éltek boldog házasságban. Három gyermekük született: Mária, Katalin és Zoltán. A jászkiséri nyugdíjasnak hat unokája és jelenleg kilenc dédunokája van. Hamarosan pedig a tizedik dédunokának örvendhet, aki egy hónap múlva érkezik a családba.
Mint megtudtuk, Samu bácsi régóta előfizetője az Új Néplapnak, az utolsó betűig mindent elolvas. Nem hagyja el magát, korához képest ma is jó egészségi állapotnak örvend, gyógyszert alig szed.
– A lábam egyre nehezebben visz már, de hát sokat mentem az elmúlt kilencven év alatt. A gyerekek sokat segítenek nekem, nem is tudom, mi lenne velem a gondoskodó szeretetük nélkül. Imádok olvasni, különösen a történelmi témájú könyveket szeretem – hangsúlyozta. – Ez így van, rengeteget olvas – erősítette meg Samu bácsi lánya.
– Már azon gondolkozom, hogy beíratom apukát a könyvtárba, hiszen kilencven évesen sem késő – jegyezte meg mosolyogva Mária.
Soha nem volt barátja a kocsmának
A hosszú és boldog élet titkát sokan szeretnék megfejteni. Samu bácsi a jó házasságot tartja az egyik legfontosabbnak. – Egy biztos, nagyon sokat dolgoztunk a feleségemmel, de mindig volt időnk egymásra. Olyan nem fordulhatott elő, hogy este haraggal térjünk nyugovóra, mert előtte mindent megbeszéltünk. Ő az én hősöm, aki minden téren helyt állt az életben. Úgy gondolom, hogy a nehézségek megtanítottak arra, hogy még jobban becsüljük és szeressük egymást – vélekedett. Ahogy a jászkiséri nyugdíjas fogalmazott: a hosszú élet titka lehet az is, hogy soha nem volt barátja a kocsmának. Alkalomadtán, családi körben egy kis Unicumot elfogyaszt, ami tudjuk jól, hogy gyógy- és fűszernövények keverékéből készült likőr, „kis mértékben gyógyszer, nagy mértékben orvosság”…
