Nehéz felvenni a város tempóját

Ha nem is büszkén, de vállalom, hogy én az a típusú sofőr vagyok, aki lehalkítja a rádiót, miközben tolat és ebbe a parkolás is beletartozik. Hogy miért? Magam sem tudom. Hogy jobban tudok-e így figyelni? Fogalmam sincs. Már-már egyszerűen csak megszokás és biztonságot ad, főleg, ha egy forgalmas bevásárlóközpont parkolójából tolatok ki. Mert, hogy azt gyorsan sikerült megtanulni, hogy az ilyen helyeken orral állok be. Máshogy ugyanis igen nehéz telepakolni a csomagtartót…

A sok közül ez is az egyik olyan, amit nem tanulóvezetőként tanultam meg, bár a saját káromra sem volt szükség. Hasonló jótanácsokkal édesapám látott el, amikor a jogosítvány megszerzésére adtam a fejem. Akkoriban tizenévesként nem is éreztem olyannyira szükségét, hogy megtanuljak vezetni, felnőttként viszont igen hálás vagyok, hogy nem most kell bajlódnom az alapokkal. 

A parkolás még mindig nem megy úgy, ahogy kellene

Azért, ahogy fent említettem, vannak manőverek, helyzetek, ahol még mindig nem vagyok elég magabiztos. Megértem tehát azokat, akik tanulóvezetőként óvatosan haladnak az utakon. Nem integetek mögöttük, nem tolom le őket az útról, sőt nem is mutogatok át nekik. Gyorsabbak biztosan nem lesznek tőle. 

Ahogy cikkünkben olvashatják, a rohanó világban néhány atrocitás azért éri az oktatókat, ám ők igen türelmesen és felkészülten kezelik ezeket a helyzeteket, szóváltás is csak ritkán alakul ki. És persze ha belegondolunk, hogy ha előttünk éppen negyvennel megy egy tanulóvezető, az igen lassú, de ha a gyermekünk ül abban az autóban, akkor pont megfelelő az a sebesség. A rutin úgyis sokat segít majd, hogy a friss jogsis felvegye a város tempóját.