Szívvel-lélekkel tanítottak

Az utóbbi időben több vasdiplomás pedagógussal is volt szerencsém beszélgetni, olvasni róluk. A szolnoki Tímár Attiláné Daróczi Irén évtizedeken át szívvel-lélekkel tanított, osztályközösségeket kovácsolt, maradandó élményekkel, emlékekkel gazdagította a rábízott fiatalságot.

Hetven éve végeztek tanítóként

Cikkünkben most egy kedves visszaemlékezést olvashatnak. A kunhegyesi Mészáros Jánosné Bibók Zsuzsa többedmagával 1954-ben végzett a Jászberényi Tanítóképzőben. Mára a harminckét fős osztályukból tizenketten maradtak, közülük öten gyűltek össze az legutóbbi találkozójukon. A szerkesztőségünkhöz eljuttatott levelét átjárja a hála, a büszkeség, az öröm. Mind rajongtak a tanítói hivatásért, a pályáért, amit választottak és abban a szerencsés helyzetben voltak, hogy barátságok kovácsolódtak közöttük. Hatvanötször találkoztak az elmúlt évtizedekben, amikor csak tehették meglátogatták az alma matert és bejárták a folyosókat. Ilyenkor őket is elöntötte a nosztalgia és az ugye emlékszel… kezdetű mondatok. Hiszem és tudom, hogy a mai napig akadnak még olyan elhivatott pedagógusok, akik szívvel-lélekkel végzik munkájukat. Ők azok, akik a jó útra terelik és azon tartják akár a csínytevő diákokat is.