Hajtottak? Még szép!

A magyar labdarúgó-válogatott szemszögéből nézve még enyhén szólva is gyengécskére sikeredett a Fehéroroszország elleni tesztmérkőzés. (Manapság így nevezik a barátságos meccseket.) Ahogyan a két korábbi, már Georges Leekens szövetségi kapitány által jegyzett kazahok, illetve a skótok elleni találkozókon, úgy a szerdai megmérettetésen sem lehetett látni, hogy a mieink­ valójában milyen taktikával, milyen elképzelésekkel léptek pályára.

Persze nem tudhatom, hogy a belga mester milyen utasításokkal küldte harcba Dzsudzsákékat, csak remélni merem, hogy nem ­azzal, amit a mieink­ végül bemutattak az üde zöld breszti gyepen, mert az bizony édeskevés. Belegondolni is rossz, hogy ilyen teszetosza játékkal hova jutunk, juthatunk majd a komoly téttel bíró mérkőzéseken…

Bántóan lassú, körülmé­nyes­ és ötlettelen volt a mieink­ „játéka”. Tudatosan felépített akciót még véletlenül sem vezettünk, az ellenfél, bár egyetlen kiemelkedő képességgel megáldott játékost sem tudott a soraiban, minden tekintetben (kivéve a kapusteljesítményt) felülmúlta válogatottunkat, szervezetten, célratörően, ügyesen futballoztak, fizikailag is abszolút fölénk nőttek, kizárólag a Bundesligában is remeklő Gulácsi Péter szenzációs védéseinek tudható be, hogy nem mértek ránk megsemmisítő vereséget!

A mérkőzést követően Georges Leekens azt nyilatkozta a Nemzeti Sportnak, hogy a játékosok „odatették magukat, küzdöttek, hajtottak…” Azt hittem, rosszul látok, vagy valamit félreolvastam, ezért kétszer is nekifutottam az interjúnak, hátha… De nem.

Odatették magukat? Küzdöttek? Hajtottak? Még szép! Ne legyen ez már erény, a kutyafáját neki!

A magyar válogatott címeres mezében nincs más választás, minden meccsen meg kell dögleni a pályán!

Ez olyan természetes, mint az, hogy felkel a nap.

Időnként olyan érzésem van, hogy a mindig jókedvű, derűsen optimista, folyamatosan a jövőt építő kapitány úr butuskának nézi a magyar szurkolókat, vagy legalábbis nem vesz minket komolyan…

Na, de! Legjobb esés a túlesés, ami megtörtént, azon már nem tudunk változtatni, viszont a tanulságokat kötelező (lenne) levonni.

Régi, de nagyon igaz futballmondás: sohasem meccs után, hanem mindig meccs előtt vagyunk!

Nem fogadkozni kell, hanem bátran, okosan, taktikusan, s ami talán a legfontosabb, kellő alázattal kell futballozni! Például ma kora este az ausztrálok ellen a Groupama Arénában.

Hajrá, magyarok!