Nem bánta meg: exkluzív interjú készült a Macront felpofozó férfival (videó)

Damien Tarel neve akkor vált ismertté, amikor június 8-án a Franciaország déli részén lévő Tain-l’Hermitage nevű településen, Drôme megyében egy hivatalos látogatás során a kordon mögül egy kézfogásnak induló mozdulattal hirtelen pofon vágta Emmanuel Macron államfőt.

A fiatalembert azonnal leteperték az elnök biztonsági emberei és egy társával együtt őrizetbe vették. A támadót a bíróság két nappal később, június 10-én 18 hónap börtönbüntetésre ítélte, amelyből 4 hónap letöltendőt le is ült és most, nem sokkal szabadulását követően nyilatkozott a V4NA nemzetközi hírügynökségnek.

Miért ütötte meg a köztársasági elnököt?

Aznap rajtam kívül még sokan mentek el az elnöki látogatás helyszínére, hogy tiltakozzanak Emmanuel Macron politikája ellen. A rendőrség szinte az összes tüntetőt evakuálta a helyszínről, de engem nem. A tiltakozók láthatatlanságát egy olyan erőteljes gesztussal akartam kompenzálni, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az igazat megvallva váratlanul ért, amikor Emmanuel Macron, a biztonságiakat is meglepve hirtelen kiszállt az őt szállító járműből, hogy találkozzon az emberekkel és megindult egyenesen felém. Miközben arcon ütöttem, a következőt mondtam: „Montjoie Saint-Denis, le Macroniával.” Számomra ennek erőteljes szimbolikus jelentése van, mivel a „Montjoie Saint-Denis” egy történelmi háborús kiáltás, mellyel a középkori lovagok párbajra hívták ellenfelüket.

Mivel magyarázza az önnel szembeni szigorú ítéletet (a 4 hónap letöltendő börtönbüntetést), amikor vannak olyan, a francia állampolgárokra rátámadó erőszakos bűnözők, akiket felmentenek, vagy ennél jóval enyhébb büntetést kapnak?

Az Ötödik Köztársaság az állítólagos egalitárius szempontok értelmében valójában egy monarchikus köztársaság. Ezzel a pofonnal egyúttal erre a problémára is szerettem volna felhívni a figyelmet, mert szembetűnő az az egyenlőtlen bánásmód, amellyel a franciákkal és a rendőrséggel elkövetett mindennapos erőszakot, valamint az uralkodó osztályok hatalmi visszaéléseit kezelik. Szembetűnő az az engedékenység, amelyet a középosztályt támadó emberekkel szemben alkalmaznak, ugyanakkor kiemelkedően szigorúan járnak el ennek a társadalmi rétegnek a tagjaival szemben.

Kapott támogató üzeneteket?

Igen, a börtönben töltött idő alatt több száz támogató levelet kaptam, de érkeztek állásajánlatok, sőt, még adományok is, ez a támogatás pedig még tovább nőtt, amikor kikerültem a börtönből. Gyakran megállítanak az utcán, hogy köszönetet mondjanak, de soha nem kaptam fenyegetést és semmi olyan dolog nem történt, ami aggodalomra adna okot. A támogatóim nagyon különbözőek, családanyák és katonák is vannak köztük.

Megbánta a tettét?

Egyáltalán nem, abban a pillanatban a kötelességemnek éreztem.

Saját bevallása szerint közel áll a sárga mellényesekhez, mi késztette arra, hogy támogassa ezt az Emmanuel Macronnal szemben rendkívül ellenséges tiltakozó mozgalmat?

Mindenekelőtt az késztetett a sárga mellényesek támogatására, hogy szerintem ők azok, akik a valódi francia népet képviselik, azt a politikailag sokszínű, perifériára szorult és a vidéki Franciaországot, amely teljes mértékben egyetért azokban a fő témákban, amelyek abszolút ellentétesek a jelenlegi kormánypolitikával. Ezeket a francia embereket magukra hagyta és félreértette az a hatalom, amely csak a nagyvárosokat veszi figyelembe a döntéshozatalnál. Ami engem illet, mivel ebben a Franciaországban élek és itt születtem, csakis olyan lehetek, mint a sárga mellényesek, akik szembeszállnak azzal a politikával, amely megfosztja az országot a történelmétől.

Ön személy szerint milyen hibákat ró fel Emmanuel Macronnak?

Politikai szempontból igen hosszú a lista és még Macron gazdasági miniszteri tevékenységének idejére nyúlik vissza, de megemlíthetjük az ország ipari és energetikai eszközeinek eladását, példaként említve az Alstom céget, továbbá a koronavírus okozta válság kezelését, nem beszélve a Benalla-ügyről. Az elnök kommunikációja is hagy kívánnivalót maga után, Macron meggyalázta azzal az elnöki hivatalt, amikor 2018-ban kétes zenei csoportokat hívott meg az Élysee-palotába, mindezt politikai indíttatásból.

Az elnöknek a francia nép iránti megvetése szintén rendkívül provokatív, gondolok itt arra, amikor a politikája ellen tüntetőknek odavetette, hogy itt vagyok, csak jöjjenek el értem.

Mi a véleménye a visegrádi országokról?

A keleti országok követendő példaként szolgálnak sok francia hazafi számára, főleg azok esetében, akik az országunk dekonstrukciós politikájának a szenvedő alanyai és végül úgy döntenek, hogy elhagyják a szülőföldjüket. A franciák szemében ezek olyan országok, ahol tiszták az utcák és tisztelettudóak az emberek. Olyan országok, amelyeknek sikerült megőrizniük a kulturális örökségüket és még nem érte el őket az erkölcsi hanyatlás.

Az az ellenállás, amelyet a visegrádi országok és Orbán Viktor képvisel az Európai Unió diktatórikus politikájával szemben, inspiráció lehet egy új, Franciaország számára létfontosságú mozgalom számára.