„Gombóc” vőfélyként és Mikulásként is párját ritkítja, nem csoda, hogy mindenki kedveli

Kevés olyan emberrel találkoztam eddig életem során, aki ennyire aktív és ennyire közkedvelt. Nem is csoda, hogy idén megkapta a Kunhegyes városért végzett Társadalmi munkáért díjat.

Kovács Tibor évtizedek óta vőfély és Mikulás, de ha kell, nem riad vissza a főzéstől sem.

Miközben a TRV Zrt. vízműkezelője, sokan inkább a társadalmi munkájáról ismerik. Nem csoda az e téren végzett sok munka, ő maga is olyan családban nőtt fel, ahol fontos a segítség, hogy az emberek számíthassanak egymásra.

Talán ebből eredeztethető az, hogy bár három gyermeke és hat unokája teszi boldogabbá és színesebbé az életét, közben mint nevelőszülők, jelenleg is öt gyermeket nevelnek.

– Úgy lettem vőfély, hogy egy jó barátommal megfogadtuk, egy napon fogunk esküdni, jól érezzük magunkat. Minden 1982-ben kezdődött, azóta is tart – mondta Tibor.

Hagyományőrzőnek tartja magát, gyerekkorától kezdve táncolt, egy időben még az Állami Népi Együttesbe is invitálták, de anyagi akadályok miatt nem tudott élni a lehetőséggel.

Meglátása szerint egyébként jó lagzi az, ahol a násznép jól érzi magát.

– Otthon kell hagyni minden gondot, ez a jó lagzi titka – árulta el.

Mint hangsúlyozta, számára a főzés szorosan kapcsolódik a vőfélyszerephez.

Közel nyolcszáz lagziban működött közre, volt alkalma megnézni, ki hogy készíti, hogy szereti kedvenc fogásait. Legutóbb a Mihály-napi Sokadalom főzőversenyén ért el sikert, az ő birkapörköltjénél nem talált jobbat a zsűri.

– Ízlések és pofonok. Ezzel tisztában kell lenni. Mindenkinek mást jelent a finom. Van, aki sósan, és van, aki sótlanul szereti. Egy biztos: eddig mindig elfogyott, amit főztem – mesélte.

– Egyszer egy idős férfi azt mondta nekem: Gombóckám! A jó birkapörkölthöz nem kell más, mint hús, paprika, só, meg a szíved! Ez az én receptem – engedett betekintést a kulisszák mögé.

Feltételezhetnénk, hogy valahol a gasztronómiában gyökerezik a furcsa becenév. Ám gyorsan kiderül, hogy rossz úton járunk, így a kérdés tisztázásra szorul: vajon miért pont Gombóc?

– Ez a név még 1969-ből származik, egyik barátomtól kaptam. Dundi voltam, szinte gurultam – mosolyog a vidám emléken.

Szabadidejében egyébként szívesen horgászik, elsősorban Abádszalók környékén vallatja a vizet. Régi vágya volt, hogy legyen egy csónakja, most sikerült elérnie. Közeledik a nyugdíj, ráadásul hamarosan már az unokákkal járhat horgászni.

Örömét leli benne

Pontosan húsz éve ő a város egyik állandó Télapója, Gál József vőfélykollégájával 1997-ben kezdték. Egy hirdetésre jelentkeztek, majd megszerették ezt a munkát, azóta töretlenül, kihagyás nélkül csinálják.

– Azt a szeretetet, amit egy kisgyerektől kapok, csak a Jóisten veheti el tőlem. Felbecsülhetetlen érzés, mikor a piros ruhában belépek valahova, és egy kisgyermek az izgalomtól remegő karjaival átölel. Ez nem nekem, Gombócnak szól, hanem a Télapónak.

Hogy meddig szeretné csinálni, nem tudja, Meggyőződése, hogy nem lehet előre meghatározni egy ilyen tevékenység végét. Most örömét leli benne, és ez a fontos.

– Szépen lassan beleőszülök a mikulásszerepbe – mutatta szakállát és őszülő tincseit.

Ujvári László