Igazi szenzációnak számít a két, Tiszapüspökinél feltárt sír

Jókora bronzveretes egyenes kardot mutat Kovács Péter ásatásvezető régész és Császár Péter restaurátor. Az állapota miatt faládában nyugvó tekintélyes fegyvert valamikor a Kr. u. 5. században tették elhunyt gazdája mellé, akit szokatlanul gazdag útravalóval indítottak végső útjára. Jobb kezét a korban igen ritka különleges arany pecsétgyűrű díszítette, a medencéje táján előkerült tárgyak, egy bronz csipesz, bronz karikák, szegecsek és egy tűzkő pedig egykori, bőrből készült, de mára elporladt táskát, vagy szütyőt sejtetnek.

[caption id="" align="alignleft" width="425"] Császár Péter restaurátor (balról) és Kovács Péter ásatásvezető régész az egyik gepida harcos bronzveretes egyenes kardját tisztítja FOTÓ: Csabai István
[/caption]

– Az eltemetett tárgyak mindenképpen rangosabb, a közösségben jelentős szerepet vivő emberre utalnak, ezt különösen ritka arany gyűrűje mutatja, ami valószínűleg az antik világban készülhetett – teszi elénk a régész a sír legjelentősebb darabját. De érdekes tárgy a bronz csipesz is, ami a szépítkezést szolgálhatta akkoriban. A másik harcos kevésbé rangos ember volt, neki egy köpűs vaslándzsa, bronzveretes öv és egy még azonosításra váró vas tárgy jutott. Ettől függetlenül az ő sírja is rejtett érdekességet, fejénél egy nagyon szép vékony falú, vagyis nagy mesterségbeli tudásra utaló cserépedényt találtak a régészek. – Ma már nem lehet megállapítani, mit tartalmazhatott, de valószínűleg élelmet, túlvilági útravalót tehettek mellé – igazít el Kovács Péter, majd a valóban szenzációnak számító gyűrűről még elmondja azt is, hogy ebből, az úgynevezett korai gepida korból még ritkák a szép ötvösmunkák. A gepidák ötvösművészete később emelkedett olyan magas szintre, amiről a múzeum tárlóiban látható tárgyak tanúskodnak, ekkor még elsősorban fegyvereik készítésére fordítottak nagyobb gondot. A két harcost egyébként egymás mellé, viszonylag szűk, lekerekített sarkú téglalap alakú sírba, fakoporsóban helyezték örök nyugalomra, amiről a felismerhető koporsóvasalások is tanúskodnak. Azt, hogy milyen korúak lehettek, esetleg mi okozta halálukat egyelőre csak találgatni lehet, ezt egy esetleges antropológiai vizsgálat tudja majd tisztázni.

–  Mai szemmel nem voltak túl magas emberek, már a csontvázból is látható, hogy százhetven centiméter körüli termetűek voltak – válaszolja a régész, amikor a köztudatban szálasnak tartott egykori germánok kinézete felől érdeklődünk. Majd rögtön meg is magyarázza a mérsékeltebb termet okát. Elmondása szerint a hun kort követően elég zaklatott világban élhetett a két harcos, amikor igen kevés élelemmel kellett beérniük, s ez testi felépítésükre is kihatott. Azt, hogy várhatóak-e újabb sírok a területen még nem tudni a választ, mivel annak körülbelül egytized részét sikerült feltárniuk, de a kis ásatási felület ellenére a régészet értékes információkkal és becses leletekkel gazdagodott a mostani ásatás révén.

Az őskortól a népvándorlásig találhatóak a leletek

A két gepida, vagyis keleti germán sírt rejtő ásatáson a várakozásokkal ellentétben több korszak emlékeivel is találkoztak a régészek. A legkorábbi kutatott időszak a kora rézkor, vagyis a Kr. e. 4500-4000 körüli időszak, aminek tárgyi emlékeit egyszerű cserepek és állatcsontok adják, így nehéz a pontos időbeni besorolásuk. Utána a római császárkorral egyidős, csupán a szélén feltárt szarmata település következik szintén szegényes leletanyaggal. A sort az avar kor, vagyis a Kr. u. 6-8. század zárja, ahonnan részleges lovas temetkezést tártak fel többsoros gyöngylánccal, övcsattal, orsókarikával és néhány vastárggyal.