Véletlenül lett vőfély a besenyszögi Feri bácsi, de utána 36 évig abba sem tudta hagyni

– Szégyen, nem szégyen, ma már bevallom: én izgultam jobban, nem Évike – súgja meg Balogh Ferenc egy alapos üdvözlő ölelés után.

Na, nem a mi hátunkat lapogatta a jó kedélyű Feri bácsi, hanem „Évikéét”, első „menyasszonyáét”, aki persze réges régen kinőtt a becézgetős korszakból. De hát tudjuk, az idő csak mások felett telik.

– Na, nem egészen! Hetvenegy éves vagyok... – javít ki bennünket gyorsan Feri bácsi, aki elmeséli, évek óta nyugdíjas már, vőfélyként sem dolgozik. Mert bizony, ebből is ki lehet öregedni... Balogh Ferenc egyébként 1982-ben csöppent bele a lakodalmak világába, ahogy mondja, véletlenül.

– Tényleg úgy volt, véletlenül! – bólogat az egykori menyasszony, majd elmagyarázza, amikor elhatározták a párjával, hogy összeházasodnak, égen-földön nem találtak ceremóniamestert, mind elkelt akkorra már.

– Megkérdeztük Ferit, hogy elvállalná-e? Tud beszélni, jó a kiállása, mi kell ennél több? Mit is válaszolt erre Feri?

– Hogy Isten őrizz! – nevetnek nagyot mindketten. Aztán mégiscsak rábírta a pár a fiatalembert, hogy legalább a szalagot tűzze fel a ruhájára, és vezesse a menetet, egy szót sem kell szólnia!

– Aludtam rá pár napot... Majd összekéregettem néhány verset, oszt’ elkezdtem megtanulni azokat. Mert úgy gondoltam, ha már belekezdek, azt csináljam teljes odaadással.

– Mit ne mondjak, izgultam rendesen! Főleg, amikor mentem átalfele a menyasszonyos házhoz, és közben ujjal mutogattak rám, hogy „nézd már, mit csinál a Feri?! Ő lesz a vőfély?” A többiek meg rávágták, hogy „dehogy, csak cirkuszol!”

– Még jó, hogy ott volt Bandi bácsi, aki megnyugtatott, hogy Ferikém, ha valamit nem tudsz, majd súgok. Közben „fogallak” is! Végül olyan jól sikerült minden, hogy abban az évben hat lakodalmat vezettem le, gyüttek egymás után a megkeresések. Hát így kezdődött minden.

Feri bácsi 28 éven keresztül állt ott a menyasszonyok és vőlegények mellett, ötszázhúsz lakodalmat vezényelt le. A rekord az az esztendő volt, amikor harminchárom pár kérte meg arra, hogy ő legyen a vőfélyük. De a legemlékezetesebb mégiscsak az első volt.

Azért is, mert egyszerre tartották Éváék és férje testvéréék az esküvőt. Dupla ceremónia, dupla násznéppel, három helyszínen.

A másik családnak két lakodalmi helye volt: egy a fiúnak, egy a lánynak.

Éva és Feri örömmel idézik fel a múltat, egy-egy felröppent név hallatán mindkettejük szeme felcsillan, hiába, Besenyszög bár város, itt mindenki ismeri a másikat. Hogy leteszteljük, Balogh Ferenc valóban emlékszik-e még a részletekre is, rákérdezünk, Éva milyen menyasszony volt.

– Gyönyörű! Mint most is! – néz szeretettel a vőfély Évikére, aki ennyi idő után is el tud még pirulni...

Még mielőtt elbúcsúzunk a „fiataloktól”, javasoljuk, a 40. házassági évfordulót alaposan ünnepelje meg a Gyáfrás házaspár.

– Megtesszük! És természetesen lesz vőfélyünk is! – kacsint Feri bácsira az asszony.

Unalmas nem létezik

Aki annyi ceremóniát vezényelt le, mint Balogh Ferenc, az már csak tudja, létezik-e unalmas lakodalom.

– Elképzelni se tudok olyat! Mindegyiket élveztem! Persze, a hangulat mindig függ a vendégektől, de bizony, a vőfélytől is! Ha egy este unalmas, a vőfély magába nézhet! – állítja Feri bácsi, aki szerint csúnya menyasszony sincsen! És ennek ő rendszeresen hangot is adott.

Amikor az utcán sétált a nászmenet, ő hangosan kiabálta: „Szép a menyasszony, szép a vőlegíny, tessenek kijönni, megnézni őket!” Feri bácsi invitálásának pedig bizony, nem lehetett ellenállni.

Joó Zsuzsa