Az egészségügyön és az utak állapotán is javítana a képviselőjelölt

– Elég későn kezdett politizálni. Mi vitte ebbe az irányba?

– Orvosként egy felelősségteljes állásban dolgoztam. Azt tapasztaltam, hogy a diagnózis és a terápia objektív dolgokon alapulnak. Már akkor megvolt a matematikai-logikai gondolkodásom, vagyis a tényadatokat szerettem. Éppen ezért nem értettem, hogy miért nem úgy halad Magyarország és a környezetem fejlődése, hogyha én, és nagyon sokan mások, jól végzik a dolgukat. Ezekre a kérdésekre kerestem a választ, ezért elkezdtem tájékozódni a közéletben.

– Már fiatalon, a rendszerváltás idején a jobboldalnak szurkoltam, ám egy idő után úgy éreztem, az a fajta retorika és célkitűzés, amit én is a magaménak tudtam, megváltozott. Ezért fordultam a Jobbik irányába. Először csak érdeklődőként vettem részt a párt tájékoztatóin, később kezdtem megismerni a személyeket is. Aztán három évvel ezelőtt, amikor volt egy időközi önkormányzati választás itt, Szolnokon, elindultam. A feladat, a munka és a társaság is nagyon megtetszett, így indult a politikai pályafutásom.

– Országgyűlési képviselőként milyen megoldandó feladatokat lát a körzetében?

– Saját tapasztalataim és az eddigi felmérések alapján az itt élő emberek szerint az egészségügy területén van a legtöbb probléma, emellett a közlekedéssel vannak még nagy gondok. A jó minőségű munkahelyek is hiányoznak, de a korrupció is napirendre kerül a beszélgetések során. Ezek országos szintű problémák, így azt gondolom, ezek orvoslása is országos szintű megoldást kíván. Viszont az, hogy itt helyben hogyan oldjuk meg ezeket a feladatokat, ez az országgyűlési képviselő feladata.

– Azért vállaltam ezt a feladatot, hogy integráljam a kormányzati szereplők, a polgármesterek, a civil szervezetek és a lakosság közös munkáját. Ha például egy országgyűlési képviselő úgymond kilobbizza a területére a pénzt, nem mindegy, hogy mire használják azt fel. Olyan célokra kell fordítani, amely az adott régió vagy város lakosainak a legnagyobb hasznára válik.

– Az egészségügyben mondhatni otthon van, és ezt említette az egyik fő problémaként is. Ön milyen változásokat javasolna ezen a területen?

– Mióta élek, azóta hallom, hogy reformok szükségesek az egészségügyben, de igazából eddig senki nem mert hozzányúlni. Struktúrájában húsz-harminc éves lemaradással működik. Egy modern, huszonegyedik századi egészségügy kialakítása a cél. Az első és legfontosabb, hogy az egészségügyben dolgozókat meg tudjuk tartani. Ehhez meg kell őket becsülni anyagilag, de magát a működést is át kell alakítani. Egyrészt nagyon keveset költünk az egészségügyre, másrészt a rendszer nagyon pazarló is.

– Pazarló?

– Amit például diagnosztikára fordítunk, az pazarló is. Ugyanazok a laboratóriumi, röntgen, vagy diagnosztikai vizsgálatok gyakran megismétlődnek. Például egyszer megcsinálja a háziorvos, vagy a szakrendelő, ha pedig bekerül a páciens a kórházba, akkor ugyanezeket még egyszer elvégzik. Van olyan például, hogy 24 órán belül kétszer-háromszor vesznek vért a betegtől. Ezeket egy kis informatikai átszervezéssel meg lehetne oldani. Emellett a megelőzésre is sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni, mert a hosszú várólisták helyett hamarabb kapna diagnózist a beteg. Ez például rákos megbetegedésnél életmentő is lehet.

– A területén lévő kistelepüléseken az utak állapotán kívül mi az, ami ön szerint a legsürgősebben megoldásra vár?

– Ami nagyon megdöbbentett, amikor végigjártam a kistelepüléseket, az az elvándorlás mértéke. Egymást érik az eladó vagy elhagyott házak. Ezeket a kis közösségeket újra élhetővé kell tenni a helyi gazdaságok, vállalkozások helyzetbe hozásával, hogy a helyi fiatalok otthon is megtalálhassák a számításaikat ahelyett, hogy a nagyobb városokba, vagy külföldre költöznének.