Így telnek az ismert sportcsalád hétköznapjai

Az idősebb Ecseki csemete, Tibi közel harminc esztendős, most Baján él, nemsokára azonban elszólítja majd a munkája a fővárosba, ahol továbbra is orvos látogatóként fog dolgozni. Tibi az a bizonyos kakukktojás a családban, hiszen nem foglalkozik az atlétikával.

A családfő, Tibor egykori magasugró évtizedek óta vezetőedző a szolnoki sportiskolánál és a MÁV SE csapatánál, ahol az edzőség mellett a szakosztály ügyes-bajos dolgaival foglalkoznia kell. Feleségével, Juhász Erzsébettel közel 36 esztendeje kötötték össze az életüket. Juhász Erzsi, hiszen mindenki így hívta a sportágban, egykoron az egyik leggyorsabb honi sprinternek számított, sokszoros magyar bajnok, 36-szoros felnőtt válogatott. Dani nevű 26 éves fiuk más sportágat nem is választhatott, mint az atlétika. Távolugrásban és 4x100 méteres síkfutó váltó tagjaként már felnőtt magyar bajnoki címet is szerzett, míg legjobb utánpótlás eredményeként hat esztendeje negyedik lett távolugrásban az U23-as Európa-bajnokságon. Most Dani is edzősködik, egyik, az édesapjával közös tanítványuk Sipos János egy hónapja indult a fedettpályás atlétikai Európa-bajnokságon. Dióhéjban ezek a család legjobb sporteredményei, de vajon milyenek a hétköznapjaik?

– Én vagyok a bázis – mondta Erzsébet. – Gondolom ön is el tudja képzelni, mit jelent három férfi embert, pláne mikor a fiúk még cseperedtek, ennivalóval jól tartani, természetesen munka mellett. A szolnoki járműjavítóban, ahol 36 éve dolgozom, a műszaki rajzok kezelése a legfőbb dolgom. Nem mártírságról van szó, jól tudom, hogy a világon sok millió háziasszony hasonlóan cselekszik napról-napra. Az a lényeg, hogy mindenütt minden rendben menjen. Ha néhány év múlva el tudok menni nyugdíjba, szívesen foglalkoznék fiatal atlétákkal. Abban is reménykedem, ha egyszer a Véső úton megépül az atlétikai centrum, immár rekortán pályán nevelhetnénk a futókat.

[caption id="" align="alignleft" width="425"] Az egész család életét meghatározza a sport, de a háziállatokat is szeretik FOTÓ: Mészáros János
[/caption]

Ha már a nevelésnél tartunk: Ecseki Tibor évtizedek óta foglalkozik az utánpótlással, nemcsak Szolnokon, hanem a válogatottnál is vezette az ugrószakágat.
Edzés, verseny, a két szakosztály ügyes-bajos dolgainak kezelése, vajon mire jut még idő? – kérdeztük Tibort.
– Hát nem sok mindenre. Szeretek barkácsolni, tudom, hogy humorosan hangzik, de két hétig terveztem a konyhabútorunkat és két hónapig tartott, mire elkészült, és még nagyobb csoda, hogy Erzsi is elégedett vele. Kikapcsolódásra a család egyik törzshelye Abádszalók, ahol lehet napozni, olvasni, egyszóval pihenni. Hosszú útra nem tudunk és nem is akarunk elutazni. Arról nem beszélve, hogy szüleink közül nekem az anyukám, míg Erzsinek az apukája él hála istennek. Velük is törődnünk kell.

Kilenc kiló fölött a legnagyobb fogás

Erzsébet azt mondja, legalább tíz alkalommal összejön a család egy főzés erejéig. Leginkább azok a halak kerülnek a kondérba, amit Ecseki Tibor fog. Akadt már kicsi és nagy uszonyos is a horogra, közülük a 9,20 kilós ponty tartja a csúcsot. Szinte mindenféle halételt kedvelnek, a család kedvence azonban a harcsapörkölt, egyszerűen csak pöri, amihez a galuskát is a családfő készíti. Mennyei étel – állítják.