"Legnagyobb célom a 2028-as olimpián való indulás" – Gőz Roland azért dolgozik, hogy napról napra jobb legyen

– Ha egy szóban kellene jellemezni a 2023-as évét, mi lenne az, és miért?

– Hullámzó. Az esztendő eleje nagyon jól sikerült, a portugál Grand Prix-n harmadik, a szófiai European Openen első, az antalyai Grand Slamen pedig ötödik lettem, utána indultam a vb-n is, ott is jól ment a dzsúdó, de egy pillanatnyi kihagyás miatt kikaptam a grúz Maisuradze ellen, aki később aranyérmes lett. Ezt követően volt egy kisebb nézeteltérésem a szövetséggel, melynek következményeképp nem vittek egyéni versenyekre közel három hónapig, ami megtörte a lendületemet. Majd nyáron megnyertem az Uni­versiadét, ahol ugyan nem voltam annyira jó formában, de biztos dzsúdót hoztam, illetve a mezőny sem volt a legerősebb, viszont kellett ez a siker. Ezután pedig nem találtam önmagam, a vitám a szövetséggel rányomta a bélyegét az év második felére, kicsit a motivációmat is elvesztettem.

– Az év eleji sikerek miatt felcsillant a remény, hogy nagyobb eredményeket is elérhet?

– Mondhatni. Kellően motivált voltam, hogy elkezdtem én is a pontgyűjtést, és kialakulhat egy verseny köztem és Krisztián között (Tóth Krisztián – a szerk.), tudjuk egymást húzni, örültem, hogy megálltam a helyem a felnőttek között is, de ahogy említettem, a kihagyás megviselt lelkileg, illetve ha több mint két hónapig nem versenyzik valaki, akkor utána nehéz fenntartani azt a motivációt, ami előtte volt, és nem egyszerű felvenni újra a ritmust.

– Az ön súlycsoportja (90 kg) az egyik legerősebb a honi mezőnyben, hiszen a világranglista ötödik helyén álló Tóth Krisztián mellett ott van Sáfrány Péter is, akivel szintén tagjai a legjobb ötven cselgáncsozónak.

– Igen, ebben a súlycsoportban a legnagyobb a rivalizálás itthon, de világszinten is nagyon erős a mezőny. Elég csak megemlíteni a grúzokat, akiknél három dzsúdós is van a legjobb tizenötben, ráadásul abból ketten az első két helyet foglalják el. Személy szerint én annyira nem gondolok bele ebbe, hiszen mi, magyarok nem csak egymás ellen harcolunk, próbáljuk húzni a másikat és minél előrébb jutni.

– Augusztusban például a 100 kg-osok közt is indult egy versenyen Zágrábban.

– Ez a szövetség ötlete volt, de edzőmmel, Pánczél Gáborral beszéltük, hogy inkább maradjak 90 kg-ban, hiszen ahhoz, hogy nagyobb súlycsoportban induljak, nagyon sok izmot kellene felszednem. A 100 kg-osok között a legtöbb versenyző 103–104 kilogramm, én pedig 94–95 kg körül vagyok. 

– A zágrábi versenyen az első meccsemet megnyertem, a másodikon viszont egy olyan ellenfél jött szembe, aki már régóta 100 kg-ban van, így nagyjából tíz kiló különbség volt köztünk, és nagyon nehéz megmozgatni egy ennyivel nehezebb embert, így összességében nem működött a súlycsoportváltás.

– Ahogy említette, nyáron megnyerte Kínában az Univer­si­a­dét. Hogyan emlékszik vissza az eseményre?

– Fantasztikus volt, többeknek is említettem, hogyha tehetik, mindenképpen látogassanak el egy ilyenre. Egy kisebb olimpia ez, de elképesztően látványos volt a nyitó- és a záróünnepség is. Beszéltünk olyanokkal, akik ott voltak a pekingi olimpián, de azt mondták, hogy az Universiade sokkal jobb volt, mint az ötkarikás játékok. Az egész eseményt természetesen megkoronázta, hogy aranyérmet nyertem, de attól függetlenül is nagyszerű élmény, amire örökké emlékszem majd. Nagyon jó hangulata volt az egész eseménynek, rengeteg sportág versenyzője volt ott. Mi, magyarok is összetartottunk, jártunk egymás versenyeire, ahogy időnk engedte, illetve minden este összeültünk, beszélgettünk, hogy kivel mi történt aznap, jobban megismertük egymást.

– Decemberben jelölték az Év ip­ponja díjra. Hol volt és mit érzett akkor, amikor ezt megtudta?

– Éppen Japánban voltunk edzőtáborban, amikor kaptam egy e-mailt a szövetségtől, hogy jelöltek. Örültem neki nagyon, de ugyanakkor meg is lepett. Megtisztelő, hogy olyan cselgáncsozók mellett vagyok a legjobbak között, akik mind világbajnoki vagy olimpiai érmesek, bajnokok. Az én dobásomat egyébként yoko gake-nak hívják, ami lábakasztós dobást jelent magyarul. Nagyon ritkán használják, mert nehéz kivitelezni, de örülök, hogy nekem sikerült, és remélem, hogy megnyerhetem az elismerést.

– Mi a terve a jövőt illetően?

– Jelenleg pihenek, majd az új évben kezdek el ismét edzeni gőzerővel, hiszen január végén már verseny lesz Portugáliában, február 5-én pedig Párizsban Grand Slam, amelyen mindenképpen szeretnék versenyezni, hiszen akkor adják át a díjakat az előző év legjobbjainak. Egyelőre csak erre a két viadalra gondolok, ezeken igyekszem helyezést elérni.