Életében először, 42 évesen védett saját közönsége előtt a Szolnok kapusa, a mezőny legjobbja lett

Bármilyen furcsa, vasárnap mutatkozott be először a szolnoki közönség előtt bajnoki mérkőzésen a negyvenkettedik életévét taposó hálóőr, Ulvicki Attila. A kapusedző a sérült Csáki Kálmánt helyettesítendő ugrott be, és kiválóan helyt is állt – megőrizve kapuját a góltól, gyakorlatilag a mezőny legjobbjának bizonyult a Kecskeméti TE elleni NB III.-as bajnoki mérkőzésen.

A veterán hálóőr tavaly egyszer már volt beugró, éppen a Kecskemét volt akkor is az ellenfél. Idegenben lépett pályára csapata, de ott 2–0-s vereséget szenvedett, ezúttal viszont megúszta kapott gól nélkül.

– Vallja be őszintén, izgult a meccs előtt?

– Bármilyen hihetetlen, korábban én sosem védtem a Szolnoki MÁV kapuját felnőtt szinten, tavaly volt az első, most pedig hazai közönség előtt is bemutatkoztam. Nem gondoltam volna, hogy így lesz, de volt bennem egy kis drukk, amit az első labda érintésemkor sikerült levetkőznöm. Sokat segített ebben, hogy kint volt a családom is, és jólesett a szurkolók biztatása, akik megmozdulásaimat tapssal kísérték.

– Kiválóan sikerült az ön szempontjából a mérkőzés. Ez tényleg csak egy beugrás volt?

– Hangsúlyozni szeretném, hogy van egy első számú kapusunk, aki továbbra is élvezi bizalmunkat. Mihamarabb neki kell védenie, de sajnos sérült. A bemelegítésnél is még próbálgattuk a lábát, de nem tudta vállalni a játékot. Büszke voltam rá, hogy Békéscsabán fájós lábbal is a pályán maradt. Ha szükséges, természetesen helyettesítem őt, de azt szeretnénk, hogy mihamarabb ő álljon a kapuba.

– Az ön szerepvállalása felveti a kérdést: miért nem egy fiatal áll a háló elé?

– Az utánpótláskorú gyerekeink erejükhöz mérten minden tőlük telhetőt megtesznek. Ketten közülük azonban még a szükséges tizenhat éves korhatárt nem érték el. Ők és a mezőnyjátékosok előtt ott van a lehetőség, igyekszünk is néhányukat beépíteni a csapatba, de ez nem egyszerű feladat. Remélem az én példámmal is erősítettük bennük, hogy minden lehetséges.