„A sikerek visznek előre” – Török Ferenc több mint negyven éves munkájáért kapott díjat

Török Ferenc még május elején vehette át az elismerést a honvédelmi minisztertől. A szakember 1978-ban kezdte edzői tevékenységet, amikor egy súlyos sérülés leparancsolta a tatamiról. Ekkor történt, hogy a Szolnoki MTE és Repülőtiszti Főiskola fúziójával lehetővé vált minden korosztály számára a dzsúdóoktatás és versenyeztetés. Ebbe a munkába kapcsolódott be nagyon fiatalon a ma már szakedzői minőségben tevékenykedő egykori cselgáncsozó. Bíber Pál testnevelő és Ferencz Attila repülő ezredes örökségét vették át és Török Ferenc úgy látja, hogy a nagy elődök nyomdokain járva neki és csapatának is sikerült hozzátennie azóta a sportág további fejlődéséhez.

– Mire a legbüszkébb eddigi munkássága során? – kérdeztük az állami kitüntetésben részesült edzőt.

– Az 1970-es és 1980-as években Szolnok és Paks számítottak a sportág bázisainak, mivel ezeken a településeken valósult meg abban az időben az általános iskolai képzés. Az úttörő szerepünket szerintem jól megoldottuk, ekkor bontogatta szárnyait például Karakas Hedvig, később pedig a napokban felnőtt vb-bronzérmet nyert Özbas Szofinak már én voltam az egyik nevelőedzője.

– Pályafutása kezdete óta mi változott a sportágban?

– A támogatás hiánya komoly nehézségeket okozott korábban, szerencsére ma már ez nem így van. Most könnyebb, hiszen ha van eredmény, kapunk anyagi segítséget is. Állami finanszírozásban részesülnek a vidéki bázisok, akár főállású sportolót is képesek lennénk alkalmazni. Többek között ennek köszönhető, hogy jelenleg három válogatott sportolóval (Mondok Viktória, Kelemen Adél, és Hoffer Norbert) büszkélkedhetünk, akik közül utóbbi már nemzetközi szintű teljesítményre is képes.

– Ön már nem fiatal, mi viszi még előre?

– Elsősorban a sikerek, dzsúdósaink eredményes szereplése, a rengeteg közös élmény, amit a versenyek alkalmával ér bennünket. Az egykori sporttársakkal való kapcsolataimról sem szívesen mondanék le, ezeket hosszú évtizedek óta ápoljuk egymás között. Persze tudom, hogy előbb-utóbb minden véget ér, de szerencsére már látom az utódomat is Hoffer Norbi személyében. Fiatal versenyzőm ugyan még középiskolás, ám edzői vonalon szeretne továbbtanulni, érzem, hogy ő lehet az, aki tovább viszi majd ezt a vonalat.

– Hogy látja, van olyan területe a sportágnak, ami azért jobbításra szorul?

– Szakember hiányában szenvedünk, az volna az igazi, ha a testnevelők között lennének olyanok, akik legalább alapszinten tudnák oktatni a dzsúdó fogásait. Ennek orvoslása élvez most prioritást, és mivel pénz is van rá, remélem előbb-utóbb képesek leszünk több szakembert is a sportághoz rendelni. Jó hír viszont, hogy városunk önkormányzatának jóvoltából a Véső úton hamarosan átadásra kerül az új dzsúdóterem, ami az Abonyi Úti Általános Iskolával együtt már elegendő felületet biztosíthat a további eredményes szereplésünkhöz.