2023.03.22. 18:25
Tavaszi hadjárat a MTE-módra – Ötven évvel ezelőtt három NB I-es csapatot is elbúcsúztattak a szolnokiak
Régen volt, de igaz volt, immár fél évszázada történt, amikor futball-lázban égett Szolnok. Mindennek okozója a Szolnoki MTE csapata volt, amelyik feljutó helyen állt az NB I/B-nek nevezett másodosztályban, a Magyar Népköztársasági Kupában (MNK) pedig három NB I.-es gárdát is elbúcsúztatott, és várta elődöntőbe ellenfelét a válogatott játékosokból álló Vasast. Erről (is) beszélünk majd az egykori főszereplőkkel.
A két csapat a sportszerű kupamérkőzés után összeállt egy közös képre
Fotó: Nagy Zsolt
Kezdjük egy kis történelemmel. Szolnokon az ötvenes évek közepén láthattak a szurkolók utoljára NB I.-es meccseket, amikor a Légierő legénysége játszott a Véső úti pályán. A katonacsapat azonban egy év után búcsúzott az első osztálytól. Aztán a Szolnoki MÁV SE vitte a prímet, bár Csábi Józsefék többször is az NB I. kapujában topogtak, de nem tudtak feljutni az elitbe.
A hatvanas évek végén az MLSZ alsóbb szinten átszervezte a bajnokságokat, az NB II. legjobbai az NB I/B osztályban folytatták, amelyben már csak egy szolnoki csapat szerepelt, az MTE. A piros-feketék leginkább a középmezőnyben zárták a küzdelmeket, míg eljött az 1972–73-as szezon, amikor augusztusban repülőrajtot vett a társaság és szárnyalt a folytatásban is, a Szombathelyi Haladás mögött feljutó, második helyen zárta őszi szezont. Közben a legjobb nyolc közé jutott a honi kupában is. Az előző években 2500-3000 néző előtt játszott a csapat a ma már nem létező Mátyás király úti sporttelepen, mostanság bevásárlóközpont van a helyén. A jó szereplés hatására azonban megduplázódott a nézősereg a lelátókon, a szurkolók abban bíztak, hogy kedvenceik kiharcolják a feljutást, és következő évadban már NB I.-es meccseket láthatnak. Mindezt megelőzve az MNK-ban négy NB I.-es csapattal is összemérték erejüket a szolnokiak.
Kezdésként a legjobb 16-közé jutásért a Salgótarjáni BTC-vel találkozott az MTE 1973. február 21-én, a mérkőzést az MTE egyetlen, füves pályájának kímélése céljából a MÁV Véső úti sporttelepének vörös salakos játékterén rendezték meg. Azt tudni kell, hogy abban az időszakban az SBTC az ország egyik legerősebb vidéki klubjának számított, az előző évadban harmadik helyen zártak az első osztályban. Több mint háromezren állták körbe a havas játékteret, a tarjániak pedig igazolva jó hírüket kétgólos vezetést szerezve már-már győztesnek hitték magukat, egészen a 80. percig. A hajrában azonban az MTE 20 esztendős jobbszélsője, Szatmári János tizenegyest harcolt ki, amit Szolnoki Péter érkesített, majd az utolsó percben Szatmári kapáslövése is célba ért, a 2–2-es végeredmény pedig az MTE továbbjutását jelentette.
Játékospályafutásom alatt több száz meccset játszottam, de a kupa-menetelést soha nem felejtem el
– emlékezett vissza Szatmári János. – Az SBTC ellen nulla kettő után is buzdított bennünket az MTE-tábor, ami megkettőzte az erőnket. Kiharcoltam egy büntetőt, majd belőttem az egyenlítő gólt, rá egy percre pedig a játékvezető pedig lefújta az összecsapást. A nézők pedig elárasztották a játékteret, a levegőbe dobáltak bennünket, a végén még a Himnuszt is elénekelték, és ez így volt a folytatásban is. Amire még büszke vagyok, hogy 1988-ban már vezetőedzőként a MÁV-MTE csapatával ugyancsak az elődöntőig meneteltünk.
Négy nappal később már a ZTE együttesét látta vendégül a MTE a nyolcaddöntőben, ennek az összecsapásnak már a Mátyás király úti pálya adott otthont. Az NB I. újoncát sem kímélték a szolnokiak, akik Géczi Lajos 20 méteres bombagóljának köszönhetően 1–0-ra nyertek és legjobb nyolc közé kvalifikálták magukat. A több mint hatezer drukker nagy része pedig a lefújás után ismét a pályára tódult és önfeledten ünnepelte kedvenceit. Február 28-án folytatódott a kupacsoda, méghozzá a Győri ETO ellen, ezúttal nyolcezer szurkoló előtt. Gól nem esett, ami az MTE-nek kedvezett, hiszen a Thomann Antal edző tanítványai jutottak az elődöntőbe, amelyben a Vasas volt az ellenfelük.
Tudtuk, hogy a Vasas nagyon erős állományú együttes, telis-tele válogatott játékosokkal, és erős hátszéllel. Három NB I.-es ellenfélen túljutottunk, de a Vasassal már nem bírtunk, pedig jól játszottunk, de nem volt szerencsénk. Örök élmény marad számomra a kupamenetelés, amit egy remek edző, Thomann Anti bácsi irányításával értünk el
– mondta hírportálunknak Árvai István, aki az MTE középhátvédje volt.
Nem kevesebb, mint tíz válogatott játékossal, a kispadon pedig Baróti Lajos mesteredzővel – az utóbbi szakember irányította válogatottunkat az 1966-os és az 1978-as vb-n – érkezett Szolnokra az angyalföldi elitalakulat. Az érdeklődés minden eddigit felülmúlt, klubmeccsen sem előtte, sem utána nem láttunk 12 ezer szurkolót, mint 1973. március 14-én a Mátyás irály úti pályán.
A város és a környék felbolydult, a munkahelyekről elengedték az embereket, az iskolákban rövidített órákat tartottak, özönlőtt a nép a pálya irányába.
A havas esőben lejátszott összecsapáson hiába játszott fölényben az MTE, amelyik kapufát is lőtt, Komjáti András fejesgóljára azonban nem tudtak válaszolni. Egyrészt azon a találkozón a későbbi válogatott kapusnak, Mészáros Ferencnek képtelenség volt gólt rúgni, másrészt Hévizi Ottó játékvezető csak a szolnoki szabálytalanságokat fújta be a Vasas 16-osán belül. Így a szolnoki csapat és szurkolóik nagy bánatára a piros-kékek jutottak a döntőbe, akik később Honvédot is legyőzték a fináléban. Sajnos a kupamenetelés ráment a bajnokságra, nem sikerült a feljutás az MTE-nek, de a kupameccsek sokunk számára örökké felejthetetlenek maradnak.
A meccs jegyzőkönyve:
Szolnoki MTE–Bp. Vasas 0–1 (0–0)
Szolnok, Mátyás király úti pálya, 12 000 néző. Vezette: Hévízi (Győri, Bana).
MTE: Hegedűs – KÁNTOR, ÁRVAI, Papp II. I., Kovács Gy. – Géczi, Nagy F. Czirnák – SZATMÁRI, Mile, SZOLNOKI (Garics). Edző: Thomann Antal.
Vasas: Tamás (MÉSZÁROS F.) – Török, Fábián, VIDÁTS, Ihász – Lakinger, Szabó S., Tóth B. (Gass) – KOMJÁTI, Puskás L., VÁRADY. Edző: Baróti Lajos.
Gólszerző: Komjáti (50.)
Az elődöntőt követően a mérkőzésről tudósító Palágyi Béla mindkét edzőt megkérdezte.
– Sajnálom a fiaimat, mert úgy érzem, hogy ők mindent megtettek, és remélem; nem okoztak csalódást a közönségnek sem – mondta: Thomann Antal. – Talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha azt mondom, hogy kis szerencsével a döntőbe juthattunk volna.
Baróti Lajos pedig azt nyilatkozta: – Nehéz, nagyon nehéz mérkőzés volt. Most már tudom, hogyan vérzett el Szolnokon a három NB I.-es csapat. Meg kell mondanom, hogy szerencsével nyertünk.
