„Gyere, Heve, igyál egy sört"! – hamisítatlan megyei derbi a Tiszazugból

Martfű–Tiszaföldvár 1–0 (0–0)

Martfű, 300 néző. Vezette: Czékus Sándor

Martfű: Ladányi – Draskóczi, KARDOS, Nagy F., VADAS – Izsold, HEVESI-TÓTH, Benedek (Kinyig, 74.), TÓTH N., Szabó T. (Lengyel, 94.) – Sindel (Polák, 90.). Edző: Kardos Mihály

Tiszaföldvár: GERHÁT – Kasik, Borgulya, Peres, GYOMAI – Balla (Sipos, 81.), ABUBAKAR, BÓDAI, Huszka (Sallai, 67.) – Asztalos D., Kriska. Edző: Virágh Ferenc

Gólszerző: Hevesi-Tóth (79.)

 – Azt mondja a meteorológia, hogy most pótolja az esőt az idő. A nyár miatt...

– De hát miért pont most?!

– Micsoda! Ilyen időben a legjobb játszani! – így elmélkedett az egyik, Rendező feliratú láthatósági mellényt viselő férfi a Martfű–Tiszaföldvár összecsapás előtt egy, a vendégtáborba érkező szurkolóval.

Előbbi – akinek nem csak bajusza, de véleménye is tekintélyes – leszögezte: szoros lesz a meccs, olyasmi, mint az egy évvel ezelőtti 4–4-es döntetlen.

– Igen ám, de a mi szélsőink villámgyorsak! Könnyen megbonthatják a védelmet – így a másik.

És az időjárás iránti érdeklődés sem szorult magyarázatra, mivel áztató eső érkezett a szombat délutáni sípszóra a Martfűi Sporttelepre. Ez a legkevésbe sem zavarta a két gárda szurkolóit, akik mind a vendég, mind a hazai tribünt megtöltötték. Az utóbbiban ülő Kiss Bélát meg is kérdeztük, mit vár a tiszazugi derbitől.

– Hát – mondta, miközben egy-egy Kőbányait halászott elő zacskójából maga, és szurkolótársa számára – tudom, hogy sok a hiányzónk, de igazság szerint hazai pályán illene nyerni. Hozzátette: ő maga kézilabdázott, sok parázs csatát megvívtak akkor a szomszédos Tiszaföldvárral. – Na, azok voltak csak a rangadók!

Eközben útjára indult a labda is, az pedig az első pillanattól érződött, hogy nagy a tét: keveset kockáztatva, viszont sok hibával játszottak a csapatok.

Az első nagy helyzetekre a félidő közepéig kellett várni, amikor a hazaiak több ziccere is kimaradt. Az látszott, hogy a Martfű magas védekezése nem ízlik a Földvárnak, akik idővel szintén százszázalékos helyzeteket hagytak ki.

A második játékrész elején aztán egy földvári labdavesztést követően a hazaiak csapatkapitánya, Hevesi-Tóth Tamás mutatott be remek cselsorozatot, majd szépen lőtt, de néhány millimétert tévedett.

És mivel ezután bár nyomott a Tiszaföldvár, de gól már nem született, a nézőtérről jogosan kiabálták:

Hogy a kapitány ezt megtette, az a helyszínen nem derült ki (teljesítménye alapján jár neki, de csapattársainak is, akik egy nagyon erős TiSE ellen tartották otthon a három pontot). Az viszont kiderült: Martfűn értik a módját az ünneplésnek. A lefújás utáni pillanatokban, amikor az MLSE játékosai és edzői egymás nyakába borultak a pályán, a hangosbemondóból felcsendült a BL-himnusz. Meg kell hagyni, stílusos volt.

Kardos Mihály: – Kifogástalan játékvezetés mellett, úgy érzem, ma egy kicsivel mi voltunk a jobbak, de máris itt van a holnap a nyakunkon.

Virágh Ferenc: – Az első félidőben eldönthettük volna a találkozót, de az utolsó passzainkban mindig hibáztunk. A második félidő kiegyenlítettebb volt, a Martfű tudatosan átadta a területet, amivel mi nem tudtunk mit kezdeni. Két-három kulcsposzton jobban teljesített az ellenfél, ezen dőlt el a mérkőzés.