„Ez a passz jellemezte az egész szezont”

– Hol a pénztár?

– Nincs.

– Tán becsületkassza van?

– Az. Nálam fizethetsz.

Így zrikálta egymást két cimbora a vasárnap esti Szolnoki MÁV FC – Szombathelyi Haladás NB II-es mérkőzés előtt. A belépés ugyanis ingyenes volt a magyar másodosztály 2021-2022-es évadának utolsó szolnoki mérkőzésére. A klub a minél magasabb nézőszám érdekében döntött úgy, hogy nem szed belépőt, így segítve, hogy minél többen szurkoljanak a MÁV bentmaradásáért.

Jöttek is szép számmal a nézők. A leglelkesebbek már kapunyitásra megérkeztek, Jakab Antal például már egy órával a kezdő sípszó előtt a nézőtéren ült.

Ilyen kicsi korom óta járok meccsre

– mutat a földtől egy jó méternyire a nyugdíjas férfi.

Régebben még nem ez volt, akkor még egy NB II-es dobogónak tudtunk örülni

– mondja.

Való igaz, még a 2000-es években is több másodosztályú szezonban érmes helyet csípett meg a MÁV, 2010-ben pedig az első osztályba is feljutottak egy szezon erejéig. Jakab Antal szerint a mostani gárdával a legnagyobb baj, hogy félnek kapura lőni, nem mernek vállalkozni.

Mondandójában van valami, elvégre az idei NB II-es szezonban a Szolnok lőtte a legkevesebb gólt a Doroggal holtversenyben: 38 mérkőzésen 35 találatig jutottak, vagyis kevesebb gólt szereztek, mint ahányszor pályára léptek.

A szervezők mindenesetre igyekeztek elűzni a játékosok esetleges bátortalanságát. Bemelegítéskor olyan zeneszámok szóltak, mint a Welcome To The Jungle, az Eye of the Tiger vagy a Thuderstruck.

Bár motiválni aligha kellett a csapatot. Mindenki tudta, ha nem nyernek, búcsút inthetnek az NB II-nek, és ezzel együtt az nemzeti vetélkedésnek is, hiszen míg a magyar másodosztály küzdelmei országosak, az NB III. már „csak” regionális liga.

Ha most nem hajtanak, nagy bajban leszünk

– mondta a meccs előtt Tóth Ádám, aki Budapestről jár haza a MÁV-nak szurkolni. A fiatalember szerint a legfontosabb, hogy legyen tűz a csapatban. Az idei szezonban a Vasas elleni 5–0-ás vereséget tartja fordulópontnak, „ott tört el valami a csapatban”.

Kétségtelen, hogy a tavaly szeptemberben az angyalföldiek ellen szerzett zakó után vereségek sora következett. Pedig a szezonkezdet kimondottan biztató volt, úgy tűnt, egy fiatal, de masszív csapat állt össze a Tisza-parton.

Ám ősszel bukdácsolás jött, hónapokig egyetlen mérkőzést sem nyertek végül, kiesőhelyen találták magukat. És bár jól hajráztak, az utolsó meccs előtt már nem volt a kezükben a sorsuk: a Haladás elleni győzelem mellett a riválisok pontvesztésére is szükség volt a bentmaradáshoz.

– A Dorog ellen csesztük el – mondja a büfé előtt egy csak név nélkül nyilatkozó férfi, utalva a „bányászcsapat” ellen nemrég elvesztegetett pontokra.

– A Dorog ellen is – teszi hozzá mindjárt komája, aki szerint az egész idényben sok pontot szórtak el. Szerinte ennek köszönhető, hogy most a túlélés a tét. Meccsre amúgy akkor is jönnek majd, ha kiesik a MÁV. Majd játszunk a Jászberénnyel – teszik hozzá.

A MÁV viszont vasárnap még a Haladás ellen akart nyerni. Mint hírportálunk megírta, küzdöttek a fiúk, egy gólváltás után, 1–1-es állásnál is próbálták feltörni a szombathelyi védelmet, ám a nézősereg bánatára többé nem sikerült betalálniuk.

Pedig a ziccereik is megvoltak. Szinte az egész stadion egyszerre zúgott fel az első félidő végén, és kereste a magyarázatot arra, „hogy lehetett kihagynia” Busa Bencének a meccs legnagyobb helyzetét. Szerencsére egy lakonikus nyugalmú fiatalember a sörrel a kezében visszaérkező társa kérdésére tökéletesen összefoglalta a lényeget: – Egy méterről fölé lőtte.

Elszórakoztuk a hazai meccseket, ez az igazság

– ezt már a Gyula néven bemutatkozó férfi, a maroknyi szurkolótábor egyik tagja mondja.

Gyula nem örült a meccs alakulásának, de azért hozzátette, hogy az NB III-ba is jönnek szurkolni. Már akkor, ha lesz kinek. Szerinte ugyanis olyan szurkolás jár a csapatnak, amilyet érdemelnek. Már elmondta „a Sanyinak” is (Földi Sándor, a MÁV FC ügyvezető igazgatója), hogy ne várjanak csodát, ha nem küzdenek a pályán.

Közben újabb esélyt kapott a MÁV, ám a szezon egyik legjobbja, Sipos Zoltán pocsékul elvégzett büntetőjét könnyen védte az ellenfél kapusa.

Erre már Gyula sem talált szavakat.

Nincs mit mondanom

– legyintett.

Nem sokkal később pedig elhallgatott az egész stadion, mivel a találkozó vége felé a Haladás ismét betalált, ezzel végképp megpecsételte a Szolnok sorsát.

Az utolsó percekben már csak kétségbeesett előreívelésekre és kapkodó támadásokra futotta az elfáradt szolnokiaktól. Az egyik ügyetlen átadás után egy, a meccset végigszurkoló és zászlót lengető férfi meg is jegyezte:

Ez a passz jellemzi az egész szezont.

A lefújást követően a drukkerek nem is próbálták leplezni csalódottságukat. A Szolnoki MÁV kikapott, és kiesett a másodosztályból (utóbb kiderült, akkor is csomagolniuk kellett volna, ha nyernek, mivel a riválisok is győztek).

A szokásoktól eltérően nem hívták oda pacsizni a játékosokat. Csendben felcsavarták zászlóikat, leoldották és összegöngyölítették kék-fehér drapériáikat. Legközelebb augusztusban feszítik ki újra, ám akkor már egy alacsonyabb osztály mérkőzésein és más célok eléréséért.

Amilyen lassan telt meg az aréna, olyan gyorsan ürült ki. Lefújás után tíz perccel már csak üres poharak és szotyolahalmok mutatták a vesztes csata hűlt helyét.

– Az a baj, hogy ez egy száztíz éves klub. És ez az eredmény méltatlan hozzá. Persze ne legyünk igazságtalanok, nem ezen az egy mérkőzésen ment el az év. Sőt, ha így küzdöttek volna a fiúk végig, mint most, akkor semmi gond nem lenne – foglalta össze meglátásait már a pályán kívül Szécsi Imre, aki jó pár szezont izgult végig az előző évtizedekben. Elmondta, szerinte az a baj, hogy nincs rendes szponzora a csapatnak, holott be kellene látni, hogy ilyen szinten már pénzkérdés is az eredmény.

– Pedig itt az új stadion... Hát, most majd arra lehetünk büszkék, hogy az NB III-ban nekünk van a legszebb pályánk – jegyezte meg keserű mosollyal.