Hudák János állandóan falakba ütközik, de épp ettől igazán sikeres

– Egész pontosan az egyfalas országos bajnokság volt ez a verseny, ahol sikerült megszereznem az első helyet – foglalja össze röviden Hudák János. – Ez a karambol szakág egyik fajtája, amiben emellett van még a háromfalas és a szabadjáték. A karambol biliárdban három golyó van az asztalon, itt nem a lyukakba kell gurítani a golyókat, hanem a pontszerzés a cél, ez a játék komoly gondolkodást és tudást is igényel. Hazánkban talán kevésbé ismert, mint a sznúker vagy a pool biliárd – teszi hozzá a túrkevei férfi.

– Rengeteg gyakorlásra, tanulásra van szükség, akár két–három év is eltelik, mire valaki sikereket, eredményeket érhet el, ha ezt a szakágat választja. Személy szerint azt tapasztalom, hogy ezt a hosszú időt nem győzik kivárni, nincs türelmük sokaknak, és idő előtt abbahagyják – magyarázza.

János saját környezetében tapasztalja mindezt. Mint mondja, nehéz rávenni a fiatalokat, hogy játsszanak. Pár alkalommal megpróbálják, aztán lemorzsolódnak, így a túrkevei biliárdszakosztály évek óta ugyanazzal a néhány fővel működik. A szolíd taglétszám azonban nem áll arányban az elért eredményekkel, ahogy János minapi bajnoki címe is bizonyítja mindezt.

– Nagy öröm volt ez számomra, büszke vagyok rá. De nem kevésbé arra is, amikor néhány esztendővel ezelőtt három egymást követő évben a szabadkarambol amatőr szériájában is nyertem. Aztán voltak egyéb helyezések is, egyre szűkebb a hely a kupáknak a polcokon – meséli.

Hudák János nagyjából harminc évvel ezelőtt ismerkedett meg ezzel a csendes észjátékkal.

– Szolnokról jött „Bandi bácsi”, aki Túrkevén vásárolt kertet. Ő biliárdozott, megismerkedtünk vele, aztán a játékkal is. Általa találkoztunk szolnoki biliárdosokkal, akik eljöttek ide, majd mi mentünk Szolnokra, tanultunk, tapasztalatokat szereztünk és osztottunk meg egymással. Versenyekre csak sok év múlva kezdtünk el járni, 2010 körül mérettük meg magunkat először Budapesten, ahol, még némi fenntartással fogadtak bennünket. Aztán megismertek és elismertek minket, mára már barátságok is kialakultak – idézi fel az átélt élményeket. Melyek köre remélhetőleg még bővülni fog, hiszen Hudák János, valamint társai rendíthetetlenül és rendszeresen edzenek. Mindehhez a helyi önkormányzat biztosít helyet, ahol felállíthatták asztalaikat és fejleszthetik tudásukat, koncentrációképességüket. Minderre szükség is van, hiszen, ahogy János meséli, egy parti akár egyórásra is elnyúlhat.

– Amikor egy versenyen lejátszom négy-öt meccset, bevallom, elfáradok. Ilyenkor este mindig jól alszom – teszi hozzá nevetve.

Nagyon közel áll a szívéhez a fotózás, olykor pályázatokra is benevez

A túrkevei Hudák János szakmáját tekintve közlekedésgépész. A műszaki dolgok mindig érdekelték, munkája is rendre hozzá kötődött, jelenleg egy helyi cégnél dolgozik karbantartóként. Szabadidejében – amikor még nem biliárdozott – sok évig rúgta a bőrt. Tulajdonképpen a foci hamarabb volt jelen az életében, mint a biliárd, az előbbit is nagyon szerette, rendszeresen szerepelt a városi kispályás bajnokságokon. Mára már csak a biliárd maradt, mint mondja, abban kisebb a sérülésveszély. Mindezek mellett Jánosnak közel áll a szívéhez a fotózás.

– Gyerekkoromban még fotóelőhívással is foglalkoztam, tetszett az a régi forma. A családban nagy volt az öröm, ha készítettem képeket, de aztán valahogy elmaradtak a kattogtatások. Amikor 2001-ben megszületett a lányom, előkerestem a masinámat, ami még filmes volt, és lőttem néhány képet. Azóta el se tettem. Vagyis azt a régit már igen, egy modernebbre cseréltem, amit szívesen használtam, használok. Annyira kedvet kaptam, hogy beneveztem egy pályázatra, aztán még egyre, és olykor-olykor sikereket is elértem. Manapság, ha elutazunk, kirándulunk, akkor viszem a gépemet. S időnként a lányom megkér, hogy készítsek fotókat – mesél a hobbijáról a túrkevei férfi.