Elhunyt az egykori Olaj-játékos, Sitku Ernő

Megállt a szív. A szív, amely 14 éves kora óta a kosárlabdáért dobogott. Egy pillanat műve volt az egész. Mi más lehetett volna a pénteki programja, mint a kosárlabda. Tárgyalás itt, taggyűlés ott – Sitku Ernő megkerülhetetlen tényezője volt a nyíregyházi kosárlabdázásnak.

Éjt nappallá téve dolgozott, újabban azért, hogy a koronavírus-járvány után is legyen csapat ott, ahol nevelkedett, és ahol fia, a tehetséges Márton is játszik. Nagy álma volt, hogy őt is élvonalbeli meccsen lássa játszani abban a klubban, ahonnan ő is elindult. Talán azokban a pillanatokban is ez lebegett a szeme előtt, amikor péntek este az autója volánjánál rosszul lett. A kiérkező mentősök több mint fél órán át küzdöttek az életéért, de már nem lehetett megmenteni. Két gyermeke mellett a kosárlabda-társadalom is gyászolja őt.

Sitku Ernő a Budapesti Honvéd színeiben lett ismert játékos. Később a 2000-2001-es bajnokságban a Szolnoki Olaj csapatában szerepelt, amellyel bajnoki elődöntőt játszott, a Koracs Kupában pedig a csoportkörig jutott. Később Paksra igazolt, az Atomerőművel négy aranyérmet is nyert.

A válogatottban 149-szer szerepelt, s tagja volt annak a gárdának, amely 1999-ben, 30 év után ismét Európa-bajnokságon szerepelhetett. Nyíregyházán, búcsúmeccs keretében, 41 évesen akasztotta szögre a magasszárút – legalábbis profi szinten.