Alkoholfogyasztás ábrázolása a művészetben: „piaelőadás” Szolnokon

Részeg parasztok, ittas polgárok, bódult nők, mámoros éjszakák… Mind, mind megjelenő témák a hazai, de az egyetemes képzőművészetben. Az italozás nem modern kori szokás, hiszen az alkohol jelen volt a múltban és jelen lesz a jövőben is. Csak úgy, mint az alkoholfogyasztás ábrázolása a művészetben.

Révész Emese évezredes távlatból kezdte a megközelítést. Az alkohol hatásának kétarcúsága már az ókori mitológiában is megjelenik. A görögök szerint Dionüszosz még gyerekként jött rá, hogy a szőlő levéből bor készíthető. Titkát nem tartotta meg magának, hanem kíséretével, a szatírokkal bejárta a világot, és mindenhol megtanította az embereket a szőlőtermesztés és a borkészítés tudományára. E víg kedélyű istenség nyomában azonban gyakran járt a halál. Féktelen mulatságain az italtól megmámorosodott követői őrült extázisba esve gyakran széttépték azt, aki az útjukba akadt, ahogy ezt Euripidész kései drámájában, a Bakkhánsnőkben megörökítette.

Az alkoholfogyasztás pozitív és negatív hatásai az ókor óta foglalkoztatják a művészeket. Hamvas Béla írja híres esszéjében, A bor filozófiájában: „A víz az őselem. Először: a víz borrá változik, a bor vérré változik. A víz az anyag, a bor a lélek, a vér a szellem.” – tartja.

A művészettörténész több példát is felhozott az alkholfogyasztás „művészetéről”. Mint hangsúlyozta, a különféle bacchanália-feldolgozásokon (Szinyei Merse Pál, Picasso) jól végigkövethető a megmámorosodás ábrázolásának korszakonkénti változása, stílusoktól függetlenül. Az udvari festőként elismert osztrák Jacob van Schuppen ínyencének kifinomult hedonizmusa éles kontrasztot alkot a szekció többi képével. Ujházy Péter (Nadapi kocsma) és Bukta Imre (Bárány a kocsmában) a holland barokk kocsmai zsánereit értelmezik újra. Nyáry István fotórealista festményében a nagyvárosi jólét és csillogás mögött ott a végtelen magány, elszigeteltség, amelyből az alkohol jelenti az egyetlen kiutat. A festmény címe, a Bossanova egy a ’60-as évek fordulóján népszerű zenei irányzatra utal, ahogy a festményen is annak a korszaknak az amerikai nagyvárosi miliőjét rekonstruálja.

Korszakonként felbukkan az alkoholfogyasztás ábrázolása a globális művészetben

A 19. században egyre erősebbé váló nemzettudattal párhuzamosan megjelentek a nemzetkarakterológiai elméletek is. Így lett a mulatozás szeretetéből jellegzetes magyar jellemvonás. A mulató magyar szekció a népi zsánereken keresztül mutatja be a duhajkodó magyar paraszttól (Lotz Károly: Mulatozó parasztok) a sírva vigadó magyarig (Bihari Sándor: Az ő nótája) a mulatozás különböző regisztereit. Jankó János életképének különlegessége, hogy összekapcsolja a képzőművészetet az irodalommal. Festményén egy parasztlakodalom közepén Csokonai Vitéz Mihály szavalja népszerű bordalát, a Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz címűt.

A nemzetkarakterológiák sajátossága, hogy az adott nemzetek magukat igyekeztek pozitív tulajdonságokkal felruházni, míg a velük ellenséges viszonyban álló népekre negatív jelzőket aggattak. Ennek jó példája Munkácsy Mihály karikaturisztikus rajzsorozata, ahol a magyar és osztrák ivási szokásokat (bor, illetve sör) veti össze. Ehhez a témához kapcsolódik Szolnoki József installációja. A százötven üres söröskorsó arra a százötven éves tilalomra utal, amely a szabadságharc leverését követően alakult ki, miszerint magyar ember sörrel nem koccint…

Külföldi művészek alkotásai közül az angol Hogarth a Gin-köz és a Sör utca című metszetén figyelmeztet az alkohol romboló hatásaira. Majd olyan alkotók (Kondor Béla, Pásztor Gábor, Baranyay András) műveiből kapunk válogatást, akik folyamatos harcot vívtak életükben az alkohollal. Különösen megrendítő Pásztor Gábor vanitas-csendélete (Csendélet borospohárral és koponyával), valamint Baranyay András fotósorozata, amelyen a függőség okozta testi elváltozásokat dokumentálja.

Révész Emese, miután a szépirodalomból is hozott példákat, Ady Endre alkoholizmusáról is szólt, illetve jelezte, hogy az ArtHAB kiállításán megtekinthető az antik művészetből ihletet merítő szolnoki-martfűi Kecső Endre (lásd: Szolnok hajnala – Szapáry utcai falkép) tematikus trilógiája (Mámor; Deírium; Eufória) az alkoholról.

A fővárosi tárlat a festmények és grafikák mellett Szolnoki József helyspecifikus installációját, és Borsos Róbert sörösdobozokból formált szobrait is bemutatja. A kiállításon szereplő magyar alkotók között szerepel

• Baranyay András, Bihari Sándor, Jankó János, Kondor Béla,
• Pásztor Gábor, Szinyei Merse Pál, Lotz Károly, Rékassy Csaba,

a kortársak közül pedig

• Balogh Kristóf, Bánki Ákos, Bukta Imre, Gaál József, Jásdi Juli,
• Kecső Endre, Kovács Olívia, Nyári István,
• Orosz István, Szöllősi Dóra és Ujházi Péter

– tudtuk meg a szolnoki előadásból.