Jó estét nyár: a „görög diplomat” Szolnokon gyilkol

A Jó estét nyár, jó estét szerelem című, Fejes Endre, Presser Gábor és Sztevanovity Dusán fémjelezte színpadi mű bemutatásával egyszer már próbálkozott a Szolnoki Szigligeti Színház. Épp harminc évvel ezelőtt, az 1994-95-ös évad utolsó bemutatójának szánták a darabot. A kisregény musicalváltozatának akkor csak az Új Néplap-os rövid hírű beharangozója készült el, egyebe sem, viszont az első színpadra állításával mégis három évtizedet kellett várni.

Hogy mi volt az oka, hogy harminc éve nem mutatták be a műsortervben szereplő Jó estét nyár, jó estét szerelem című darabot a Tisza parti teátrumban, arról hamarosan beszámolunk.

Jó estét nyár, jó esté szerelem napjainkban

De egyelőre nézzük inkább a mostani, Dicső Dániel által, A király beszéde után ugyancsak kiválóra megrendezett előadást. Amelynek szintén a mostanában megszokott minimalista díszlet jutott. A költségkímélő takarékos berendezés egyébiránt úgy teszi modernné a mai darabot, hogy a mű tartalmához hű kádári szocreál korszak jegyeit bútorokban, kiegészítő eszközökben, jellemző stílusjegyekben feltünteti, amitől azért nem válik porossá az előadás. Sőt, a színpadi kellékekben a szürke ötven árnyalatát felvonultatva, napjaink divatos retróhullámát is meglovagolhatjuk akár, amit épp a hatvanas évekből is kamatoztat a díszletező. Köszönhető mindez Zöldi Z. Gergelynek.

Mind emellé illeszthető tényként, vagy leginkább kritikai nyafogásnak tudható be, hogy a monumentális lyukacsos alumíniumfalak is ugyan jól érzékeltetik a magyar proletáriátusnak határok és falak közé kényszerített bezártságát, viszont a nézőtér-széli közönség látómezejét is beszűkíti a néhány oldalsó jelenet esetében.

Jelmezügyben is jól állunk a darab kapcsán. Cselényi Nóra is természetesen a szocialista realista ruhatárból öltözteti fel a szereplőket. A hatvanas évek stílusa nem éppen az eleganciája miatt került be a divattörténetbe. A konfekcióipar silány minőségű, uniformizált darabjai korhűek, a sötét színek és az egyszerű geometriai minták tökéletesen illenek a színpadi mű tartalmának mélyre nyúló tónusaihoz.

A munkásfiúból skizofrénizált „görög diplomatot”, Viktor Edmant alakító Dósa Mátyás színművészi fejlődéstörténete úgy tűnik megállíthatatlan folyamat. A számos szolnoki előadást a főszerepi mivoltjában a vállán cipelő fiatalemberről a Tisza parti teátrum históriás könyve majdan úgy fog megemlékezni külön fejezetben, mint a Szigligeti Dósa-korszaka. Jelenléte az előadásokban sikerre enged következtetni. A sötétkék öltönyös „Fiút” megformáló, művésszé felnőtt színész tökéletes átéléssel hozza a munkásosztály sztahanovista, önérzetes melósát, de ugyanúgy a saját szürke életéből kitörni és a szabad nyugatra vágyó fiatal lányokat megszédítő „hazugságprofesszor” áldiplomatát is.

Az álmodozó, vágyaikat kergető lányok közül ezúttal Molnár Nikolettnek Karácsony Nagy Zsuzsa bőrében jutott jelentősebb szerep, azáltal véres végzet. A színésznőről tudjuk, hogy ezer arca és lelke van. Ezúttal az eleinte rideg távolságtartással, majd negédes számítással férfit bolondító, végül leendő gyilkosát vadító nő figurájában alkot zseniálisat.

Köszönet az alázatos játékokért a társulat összes tagjának.

• Külön a Juhász és a Hűvös családnak,
• az anyáknak, Gombos Juditnak és Lugosi Claudiának,
• az apáknak, Molnár Lászlónak és Zelei Gábornak,
• a nagypapának, Karczag Ferencnek,
• és főleg a lányaiknak, Cseke Lilla Csengének és Sárvári Diának,

az olykor mulattató, időnként mellbevágó epizódokért, valamint a „Fiú” lelkiismeretét (is) játszó, szánalmassá megszédített szilvaáruslányoknak és asszonyoknak a realista prózákért és remekbe szabott, fülbemászó Presser-dalokért.

A Szigligeti Jó estét nyár, jó estét szerelem” című zenés drámáját nem érdemes kihagyni. Harminc évvel ezelőtt elmaradt a Tisza parti teátrumban először meghirdetett darab, újabb harminc esztendőt viszont nem érdemes várni egy borzasztó tartalmú, ám de minden tekintetben szórakoztató színpadi műre. S hogy van-e időszerű mondanivalója? Hát nincsenek köztünk boldogság helyett gazdagságra vágyók? Nincsenek szélhámosok? Nincsenek külföldi megélhetést keresők? És ne lennének köztünk aberrált gyilkosok...?