Szolnoki levéltáros bukkant rá Csontváry Kosztka Tivadar szüleinek sírhelyére

A Kosztka felvidéki, lengyel származású család, amely a török elleni harcokban kitűnve, 1693-ban Posztupici előnévvel magyar nemességet szerzett. Hadbírók, katonák, mérnökök, jeles személyiségek kerültek ki a famíliából: építészmérnökként tevékenykedett a festőművész nagyapja, míg édesapja, dr. Kosztka László Ede „orvostudor és gyógyszerész” volt, aki a Sáros megyei Kisszebenben (ma Szlovákia – a szerző) a vidéki értelmiség egyhangú életét vadászgatással s tűzijátékok és sárkányok eregetésével élénkítgette. Itt, Kisszebenben, 1853-ban született Tivadar nevű fia, aki követve édesapja szakmáját, 1873-ban Léván, majd később, a szepességi Iglón kezdett el dolgozni patikusként…

A Kosztka család tisza(abád)szalóki és jászapáti kötődése

Pethőék elöljáróban fellapozták Csontváry Kosztka Tivadar önéletírását, amelyben egy jászsági vonatkozású bejegyzésre akadtak. Aszerint Kosztka László – a festőművész édesapja – 1904. október 13-án halt meg Jászapátiban. A művész édesapjáról – aki gyógyszerész oklevelét 1842-ben szerezte – az derült ki, hogy orvosegyetemi tanulmányait idős korában végezte: „Atyám, ki Budapesten lakik, az orvosegyetem hallgatója, – illetve most már szigorló orvos – arról értesít ma, hogy (…) az utolsó vizsgával várnia kell júniusig. Minthogy eddig szegény atyámat – ki ma már 62 éves – ezen törekvésében anyagilag támogattam, s ezen támogatást ezután sem nélkülözheti, – szívem vérezne – ha miattam e kivitelben akadályoztatnék…”.

A Csontváry tanulmány szerzőpárosa ezután a FamilySearch bázisában búvárkodva talált rá az apára, annak feleségére és gyermekeire vonatkozó legfontosabb adatokra. Aszerint Posztupici Kosztka László 1818. június 18-án született Lugoson, Krassó-Szörény vármegyében. 1848-ban Ungvárott kötött házasságot daróci Heizelmayer (Heiczelmayer) Franciskával (1828–1885). Házasságukból tizenegy gyermek született, köztük „Csontváry” Kosztka Mihály Tivadar (1853. július 5.) és a Jászapátihoz szintén köthető Kosztka Anna Valéria (1865. május 24.).

A kutatók ezt követően a Jászapátira vonatkozó helytörténeti és egyéb forrásokban böngészgettek. Két Jászapáti történetét feldolgozó monográfiában találtak adatokat. Az 1895-ben megjelent és a 2003-ban közreadott munkákban több, helyben praktizáló orvost is megemlítettek, de Kosztka László Edét nem. Jobban felfigyelt Kosztka László Edére és munkásságára a Jász Múzeum jeles rovar- és lepkegyűjtője, Buschman Ferenc, aki a Magyar Rovartani Társaság honlapján tett közzé dolgozatot Kosztka tevékenységéről:

„1847-től Kisszebenben (ma Szlovákia), a Fekete Sas gyógyszertár tulajdonosaként élénk társadalmi életet élt … Amikor egyik leánya a Kisszebenben pusztító tűzvész áldozata lett (felrobbantak a pincéjükben tárolt, tűzijátékokhoz használt rakéták), családjával elhagyta a települést, s 1865-től az Ung megyei Szerednyén, az „Őrangyal” gyógyszertárnak lett tulajdonosa. De itt sem maradt sokáig, mert 1869-ben Tiszalökre költöztek, ahol elnyerte „A megváltóhoz”, később a „Szarvas” nevű gyógyszertár jogosítványát (Tivadar fia itt volt mellette gyakornok). Ez a gyógyszertár lassan tönkrement, és ezt követően 1874-től élete végéig a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Jászapátiban élt. Kosztka László a Budapesti Tudományegyetemen a gyógyszerészi mellé megszerezte a doktori oklevelet is, és Jászapátiban orvosi gyakorlatot is folytatott…”.

Kosztka László Edéről tudható volt, hogy a hatvanas éveiben Budapestre került, és ebben az időben kezdte el az orvosi egyetemet. Annak befejezése után parádi körorvosként működött, majd Tisza-Szalókon (ma Abádszalók – a szerző) praktizált községi orvosként (Mezei Ottó szerint 1888 és 1896 között dolgozott Tisza-Szalókon). Apa és Tivadar nevű fia (Lakatos József szerint) 1870-ben költözött Tiszalökre, azután, hogy az apa 1869 decemberében „A megváltóhoz” nevű gyógyszertárat megvette. Ám a tiszalöki patika még abban az éveben (1870) kiégett, s mivel Kosztkáék a fenntartását nem tudták biztosítani, azért az épületet 1874-ben elárverezték.

Az orvos-gyógyszerész apa Jászapátin való jelenlétének első dokumentuma egy 1894-re vonatkozó kimutatás, amiben Kosztka László magánorvosként szerepel. Ebből a dokumentumból azonban még nehéz lenne eldönteni, hogy önmaga vagy a lánya, Kosztka Anna Valéria jelent meg előbb a településen.

A festő sógora Jász-Nagykun-Szolnok vármegye elöljárója volt

Ugyanebben az évben, tehát 1894-ben (július 20-án) nevezték ki Jászapátira járásbírósági albírónak Bódogh Zsigmondot (1866-?), aki 1890-től működött a jászkunsági vármegyében. 1891-től 1894-ig a Szolnoki M. Kir. Törvényszék aljegyzőjeként és jegyzőjeként Jász-Nagykun-Szolnok vármegye különböző településein működött. 1908 tavaszától járásbíró volt, 1914-ben királyi ítélőtáblai bírói címet és jelleget adományoztak számára. 1916 nyarán nyugalomba vonult. Bódogh felesége 1895-ben Csontváry lánytestvére, Kosztka Anna Valéria lett, akitől 1895. június 8-án Bódogh Erzsébet Anna nevű gyermekük született Jászapátin.

Bojtosék szerint az adatok megerősítik, hogy korábban nemigen lehetett érdemi indítéka annak, hogy Kosztka László Jászapátiba költözzön. A lányának házasságkötése idején 77 éves orvos-gyógyszerésznek viszont akkoriban már több oka is lehetett arra, hogy lánygyermekének közelébe kerüljön. Kosztka László Jászapátiban való jelenléte csaknem egy évtizedig tartott. Valószínű, hogy ott-tartózkodását nem csupán legkisebb lányával való kapcsolata alakította és befolyásolta. 1882-től vasúti összeköttetéssel rendelkezett a község, így más hozzátartozói – akár Csontváry Kosztka Tivadar – is meglátogathatták, felkereshették.

Mivel magánorvosként vették nyilvántartásba, így joggal feltételezhető, hogy aktív gyógyító munkát végzett. Az orvosi évkönyv adatai szerint a magas kort megélt orvos-gyógyszerész praktizációját még a 20. század elején is gyakorolta, ám az 1903-as kiadásban már nem szerepel.

Az „öreg” Kosztka maradványait Jászapátiból Recskre vitték át

Kosztka László 1904. október 13-án halt meg, erről fennmaradtak a Jászapátin felvett anyakönyvi bejegyzések. Az „elaggott” elhunytra a veje, Bódogh Zsigmond talált rá. A fennmaradt gyászjelentésen felsorolták hat, még akkor élő gyermekét, köztük Kosztka Tivadart. A híres festőművész azonban nem volt jelen a gyászszertartáson. Kosztka Lászlót tehát 1904. október 15-én helyezték örök nyugalomra Jászapátin. Pethő Lászlóék kutatása nyomán azonban kiderült, hogy sírja nem található Jászapáti temetőjében, amit a temető történetét feldolgozó Tajthy József műve is megerősít. Visszaemlékezések foszlányai utaltak arra, hogy a maradványokat később exhumálták és másutt újra eltemették. Veje, Bódogh Zsigmond 1916-ig élt Jászapátiban, legalábbis a hivatalos dokumentumok szerint abban az évben a járásbíró megbízásának ideje lejárt, nyugdíjazása után családjával együtt Recskre költözött.

Bojtos Gábor szolnoki főlevéltáros 2022 nyarán, a helyi temetőgondnok segítségével azonban megtalálta a Kosztka család sírhelyét Recsken. A nem túl jó állapotú, ám kerítéssel körbevett családi sírbolt tábláján megtalálható Csontváry Kosztka Tivadar szüleinek, valamint lánytestvérének, Annának a neve és az eltemetettek születési dátuma is. Valószínűsíthető tehát, hogy az özvegyen maradt férj, Bódogh Zsigmond, 1920 után az elhunyt felesége szüleinek maradványait is átszállíttatta Jászapátiból Recskre, hogy együtt nyugodjanak…

Bojtos Gábor szolnoki főlevéltáros a közelmúltban kezdeményezte a Nemzeti Örökség Intézet Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottságánál, hogy a Kosztka család recski sírhelyét a „Nemzeti sírkert” részévé minősítse.

A kutatók ezúton kérik, hogy akinek iratai, fotói, vagy akár történetei vannak a Kosztka család tiszaszalóki (abádszalóki) és jászapáti múltjáról, ottani életéről, jelezzenek legyenek szívesek a MNL Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára felé.