Jubilál a Verseghy (Irodalmi) Kör, mely egykoron kezdeményezte Verseghy Ferenc újratemetését Szolnokon

A szolnoki Verseghy Ferenc Könyvtár Verseghy termében megtartott emléknapon Illés Julianna, a Verseghy Kör elnöke a jogelőd, közel száz éves irodalmi szervezetet 1993-ban életre keltő Szurmay Ernőről is megemlékezett.

A napjainkban működő, újjáalapításának harmincadik évfordulóját idén ünneplő Verseghy Körről (egyelőre) lehetetlen anélkül említést tenni, hogy ne kerüljön szóba a jogelőd, a kilencvenhét éve létrejött Verseghy Ferenc Irodalmi Kör megszületése és tevékenysége, valamint a 2016-ban elhunyt Szurmay Ernő, aki életének és munkásságának egy jelentősebb időszakában rendre „találkozott” Verseghy Ferenccel. Így aztán magunk is visszatekintünk 1926-ig, a szellemi jogelőd, a szolnoki Verseghy Ferenc Irodalmi Kör megalakulására, e rövid életű szervezet tevékenységére és 1949-ben történt megszűnésére, illetve a „tűzmadarat” poraiból 1993-ban feltámasztó Szurmay Ernőről.

Kezdjük is a sorokat „Ernő bácsi” ide vonatkozó hajdani memoárja egyes fejezeteinek közlésével, amely az eredeti tudományos-művelődési szervezet létrejöttéről emlékezett meg. Aszerint a két világháború között Szolnokon működő számos egyesület, társaság és klub között sajátos helyet foglalt el a Verseghy Ferenc Irodalmi Kör, amelyet 1926. június 9-én alapították meg. Ez a kör szolgálta a városban a magyar irodalom felkarolását, művelését és népszerűsítését, a helyi írók és irodalombarátok tömörítését, az elhunyt írók, költők – köztük természetesen elsődlegesen Szolnok szülötte, Verseghy Ferenc – emlékének kegyeletes és tevőleges ápolását. E célokat irodalmi estek, matinék, hangversenyek, előadások szervezésével, pályadíjak kitűzésével, évkönyvek és irodalmi művek kiadásával, illetve terjesztésével kívánta megvalósítani.

Az alapszabály szerint a Verseghy Ferenc Irodalmi Kör tagja lehetett minden irodalommal foglalkozó vagy az irodalmat, a tudományt és a művészetet pártoló feddhetetlen életű magyar állampolgár, illetve testület vagy jogi személy, akiket a választmány szótöbbséggel a tagok sorába felvett. A körnek tiszteleti, alapító, működő, kül- és pártoló tagjai lehettek. A tiszteleti tagsághoz legalább tíz működő tag ajánlása és a közgyűlés egyetértése kellett, míg az alapító tagnak a kör alaptőkéjéhez legalább száz pengővel kellett hozzájárulnia.

A kör nyolcvan működő tag számára biztosított helyet, akiknek a megválasztásukat követő két éven belül székfoglalót kellett tartaniok. A kültagsághoz két működő tag ajánlása, valamint évi két pengő tagdíj befizetése szükségeltetett, de székfoglaló-előadás megtartására nem voltak kötelezettek. Esetleges alkotásaikat a működő tagok valamelyike mutatta be, illetve az elnökség hozzájárulhatott a választmány ajánlása esetenként a személyes bemutatáshoz is. A működő tagok pótlása a kültagok sorából történt. A pártoló tag évi öt pengő tagdíjat fizetett öt éven át, ha felvételéhez a választmány hozzájárult.

A kör tagjainak társadalmi hovatartozását tükrözi a megválasztott tisztikar és választmány összetétele. Díszelnökök: Alexander Imre alispán, Almásy Sándor főispán, dr. Kenéz Béla udv. tanácsos, egy. tanár, dr. Tóth Tihamér pápai kamarás, egy. tanár. Tisztikar; elnök: dr. Tóth Tamás polgármester; ügyvezető elnök: dr. Halmos Andor kir. tanfelügyelő; alelnökök: dr. Mandel Sándor ügyvéd, dr. Radvánszky József lelkész, dr. Tóth Tivadar főgimnáziumi tanár; főtitkár: Kiss Gábor árvaszéki ülnök; titkárok: dr. Hegedűs József bírósági jegyző, dr. Szabó Ferenc vármegyei jegyző.

A kör alakuló közgyűlésétől a belügyminiszteri engedély aláírásáig, 1928. február 18-ig azonban meglehetősen hosszú idő, mintegy másfél év telt el. A kör tagjai azonban az alapszabály belügyminiszteri láttamozása nélkül is tevékenykedtek. Az első önálló ülésre a városháza dísztermében 1927. november 11-én került sor a a dísztermet ebből az alkalomból teljesen megtöltő közönség előtt. Ekkor hangzott el dr. Balogh Bélának, a szolnoki Állami Főgimnázium, a későbbi Verseghy gimnázium tanárának, a Szolnok Város Közkönyvtára és Múzeumi Gyűjtőhelye alapítójának székfoglalójában az emlékezetes érvényű mondat: „Szolnoknak történelmet és tradíciót kell teremtenie!”.

Mielőtt 1931-ben, a Verseghy Ferenc sírjának is helyet adó budai vízivárosi temetőt felszámolták, 1930 nyarának végén dr. Tóth Tamás Szolnok polgármestere, a Verseghy Ferenc Irodalmi Kör elnöke levelet kapott Németh Béla székesfővárosi tanácsnoktól. E levél arra hívta fel a figyelmet, hogy „...a Verseghy Ferenc sírját 1886-ban márványkereszttel megjelölő s azt azóta is ápoló II. kerületi Ponty utcai Hunfalvy János Fiú Felsőkereskedelmi Iskola jogot formál Verseghy földi maradványainak más temetőben történő méltó elhelyezésére. Ha azonban a szülőváros díszsírhelyet ad költő szülöttének, nem tesz észrevételt a hamvak Szolnokra szállítása ellen...”.

E levél ösztönzőleg hatott a szolnoki városvezetésre és a Verseghy körre, megindult Verseghy hamvainak hazaszállítására irányuló mozgalom. A földi maradványokat szállító vonat november 7-én 14 óra 30 perckor indult a Nyugati pályaudvarról. Kőbányán, Pestlőrincen, Vecsésen, Üllőn, Monoron, Cegléden és Abonyban is népes gyülekezet fogadta a vonatot, mely este hat órára érkezett meg a szolnoki pályaudvarra, ahol a különteremben felravatalozták a koporsót. Másnap, november 8-án Szolnok összes hatósága, egyesülete és iskolája, illetve a nagyközönség részvételével, a MÁV-zenekar gyászindulója és ünnepi harangzúgás közepette vonult be a városba a gyászkocsi, melyet a vármegyei és városi díszruhás hajdúk kísértek kivont karddal. Fellobogózott utakon keresztül a Templom téren, a római katolikus plébánia előtt felállított ravatalhoz érkezett meg a koporsós díszhintó. Az emlékbeszédeket követően óriási tömeg kísérte Verseghy földi maradványait a római katolikus temetőbe, ahol 1931. november 8-án díszsírhelybe temették újra Szolnok szülöttét.

Nem sokkal később a kör meghirdette a „Szobrot Verseghy Ferencnek!” jelmondatot, mely felhívásra megkezdődtek az adománygyűjtések. Borbereki Kovács Zoltán szobrászművész bronzmellszobrát 1934. szeptember 30-án avatta fel a város.A kör kezdeményezésére és megbízására festette meg Remete Márton festőművész 1937-ben Verseghy Ferenc fél-alakos képét, mely alkotást az ugyancsak köri kezdeményezésre megvalósult városi könyvtár- és múzeumban helyezték el.

A kör az 1926-os megalakulásától kezdődően több mint húsz évig ápolta Verseghy Ferenc kultuszát, felélénkítette a város szépirodalmi, művészeti, tudományos, egyéb kulturális és szellemi életét. A második világháború után hazánkba (is) beköltözött új kommunista rendszer 1949-ben diktatórikusan megszüntette a civil társadalmi szervezeteket, kulturális egyleteket, így a szolnoki Verseghy Ferenc Irodalmi Kört is.

A kört az újabb rendszerváltozás után, 1993-ban Szurmay Ernő élesztette fel Verseghy Kör néven, aki életének és munkásságának egy jelentősebb időszakában rendre találkozott Verseghy Ferenccel. Középiskolai tanulmányait a polihisztor költő nevével fémjelzett szolnoki gimnáziumban kezdte, itt is érettségizett, majd a helyi (Verseghy) könyvtár igazgatója lett.

A Verseghy Kör harminc éve működik, az alapító elnököt 2013-ban Illés Julianna váltotta fel, akinek és a kör tagságának köszönhetően a szellemi műhely igyekszik ismét megvalósítani azokat a célokat, melyet jogelődje kilencvenhét évvel ezelőtt megfogalmazott., nem utolsó sorban teret és akár tagságot is kíván adni a napjaink fiatal író-költő-művész tehetségeinek…