2023.01.17. 19:55
Száz éve egy gátőrházban született a szolnoki polihisztor, Szurmay Ernő
Január 19-én lenne száz esztendős Szurmay Ernő. A tudós szolnoki tanáremberrel, irodalomtörténésszel, könyvtárigazgatóval, a Verseghy Kör újraindítójával, örökös elnökével, számos elismerés birtokosával, köztük Toldi Ferenc-, Szabó Ervin- és Ezüst Pelikán-díjjal kitüntetett szolnoki Díszpolgárral hét évvel ezelőtt lapunk készített egy utolsó interjút, nem sokkal később elhunyt... Mostani írásunkkal a vármegyeszékhely pedagógiai díjának névadójára emlékezünk.
Szurmay Ernő szolnoki Díszpolgár
A Verseghy Ferenc Könyvtár második emeletén működő olvasóterem méretes, kiállításnak berendezett vitrinjében könyvek, dokumentumok, oklevelek, fotók, plakettek, díjak emlékeztetnek Szurmay Ernőre és munkásságára. A hajdani könyvtárigazgató, polihisztor életét és vállalásait ezúttal Károly Nóra helytörténeti könyvtárossal elevenítettük fel.
Mindkettőnkben élénken él ma is, amikor 2016. január 19-én a könyvtár és az általa újjáalapított Verseghy Kör tagjai mellett tisztelői, illetve a város nevében Fejér Andor alpolgármester köszöntötte az akkor 93 esztendős tudósembert. Senki nem szégyenkezett miatta, de megmosolyogtató volt, ahogyan Ernő bácsi a tekintélyes méretű tortájának gyertyáit igyekezett elfújni, végül az ünneplőtábor közös segítségével sikerrel is járt. Aztán mesélt az életéről.
„...Ada címet, bár nem kértem, S több a hírnév, mint az érdem...” – köszönte meg Arany János soraival az őt felköszöntők jókívánságait az ünnepi megemlékezésen. Pedig mindenki tudta, hogy Ernő bácsinak nem kellene szerénynek lennie, már akkor régóta kijárt neki cím, hírnév, érdem. Irodalmi műveltsége, pedagógiai jártassága, humánuma és egyénisége azon szolnoki polgárok közé emelte, akik maradandó helyi értékeket teremtettek, s kiknek a város számos megőrzésre érdemes hagyományát köszönheti. Élő legenda volt, de már csak néhány hónap adatott meg neki…
Szurmay Ernő édesapja Budapesten vas-, majd gázgyári munkásként dolgozott. A család 1913-ban költözött Szolnokra, a családfő ekkor kapott gátőri állást a Heves-Szolnok-Jászvidéki Tisza- és Belvízszabályozási Társulatnál. Idővel az apa Besenyszög kisbírója lett. A család kilencedik, legkisebbik gyermeke, Ernő 1923. január 19-én született meg a Zagyva menti XX. számú gátőrházban, valahol Besenyszög és Szolnok határában: „A hagyomány szerint nagyon komisz idő volt. Kálmán bátyám a hátán hozta ki a bábaasszonyt a városból” – írta Önéletírásában. A legkisebb gyermeknek sok mindent alkalma volt egészen fiatal korában megtanulni. Ötévesen már olvasott, nem csoda, hogy általános iskolai tanulmányait dicséretes, kitűnő eredményekkel végezte el Szolnokon, a Sipos téri iskolában.
Később a Verseghy Ferenc Gimnázium diákja lett. Aktív közösségi ember lévén már fiatalkora is mozgalmas volt. Tagja volt az iskolai cserkészközösségnek, sőt, az iskola labdarúgó-csapatában is játszott. Verseket, novellákat, előadásokat, ünnepi beszédeket írt és tartott. Irodalmi érdeklődésére felfigyelve az iskola önképzőkörének elnökévé választották. Gimnáziumi évei alatt házitanítóként vállalt munkát. Jeles érettségije után Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetem hallgatója lett magyar-német szakon, ahol Horváth János, Pais Dezső, Zsirai Miklós és Keresztury Dezső tanította.
A második év végén alapvizsgát tett, ami lehetővé tette, hogy húsz évesen, Zalaszentgróton tanítói állást vállaljon. Amikor a világégés alatt, 1944. május 2-án hazatért Szolnokra, személyesen élte át a város július 2-ai bombázását. A család, a háborús károkat szenvedett házukból, Besenyszögre költözött vissza. Az elöljárók felkérték, hogy vállalja el a helybéli gyerekek tanítását. Itt ismerkedett meg 1945-ben Juhos Lenke óvónővel, akivel 1946-ban eljegyezték egymást, 1947-ben pedig összeházasodtak (tanári diplomáját is ez évben szerezte meg – a szerző), míg lányuk, Zsuzsanna 1957-ben született meg.
Az egyetem elvégzése után pedagógusként helyezkedett el, több tanintézményben is tanított. Többek között egykori alma materében, a Verseghy Ferenc Gimnáziumban. Az akkori felsőkereskedelmi iskolában (később Közgazdasági Szakközépiskolában) először óraadó helyettes, majd végleges tanári állást kapott. Tanított magyart, németet, franciát, gondozta az iskola könyvtárát. Amikor 1949-ben megszüntették a „nyugati” nyelvek tanítását, négyéves képzés keretében átképezte magát az orosz nyelv tanítására. Nevelőtanárként a népi kollégiumban is dolgozott és ellátta az iskolai könyvtáros feladatát is.
1953-ban már a Szolnok Megyei Tanács orosz nyelvi szakfelügyelője lett. Ugyanebben az évben, a Társadalom és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezetének megalakításakor az irodalmi szakosztály elnöke lett. Ő szerkesztette a megyei napilap irodalmi mellékletét, majd átvette az 1954-ben induló Jászkunság című folyóirat felelős szerkesztői feladatait is. 1960-tól, tíz éven keresztül a „közgé”-t igazgatta. Nevéhez fűződik a felnőttképzés meghonosítása az intézményben, valamint a balatonrendesi diáktábor létrehozása 1963-ban. A balatoni tábort 2011-ben, az iskola alapításának 100. évfordulója alkalmából, Szurmay Ernő után nevezték el.
Ezt követően, 1970-ben lett a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár igazgatója. Nyugdíjba vonulásáig, 1984-ig vezette az intézményt, melyet folyamatosan fejlesztett. Vezetése alatt alakult a Pedagógiai Könyvtár és Szolgálat, ő indította el a debreceni Tanítóképző Intézet népművelő-könyvtáros szakának kihelyezett tagozatát. A Rövid úton című pedagógiai folyóiratszemle elindításában és szerkesztésében is oroszlánrészt vállalt. A könyvtár módszertani kiadványa, az Együtt című folyóirat alapítása is a nevéhez fűződik. Igazgatása idején szerveződött meg a Verseghy-emlékülés és a Verseghy Nyelvművelő Verseny is.
Nyugdíjazása után könyvtári területen szakfelügyelőként tevékenykedett, emellett a szolnoki Repülőtiszti Főiskolán német nyelvet tanított két tanéven keresztül. Épp harminc évvel ezelőtt, 1993-ban alapította meg a Magyar Irodalomtörténeti Társaság helyi szervezetét és újjászervezte a szolnoki Verseghy Kört. Pedagógia, könyvtárügy és irodalomtudomány területén haláláig számtalan publikációja jelent meg.
– Minden reggel egy csésze kávéval kezdem a napot, ez már nagyon régi szokásom – mondta 2016-os születésnapján Ernő bácsi, majd folytatta: – Fájdalom, tavaly októberben elhunyt a feleségem, így a háztartásban Zsuzsa lányom segít, ő hozza a konyháról az ebédet is. A fiúunokámat kissé távolabb sodorta a munkája, aki egy dédunokával igazán megajándékozhatna még, hogy eljön az idő, elmondhassam, valóban teljes volt az életem – jelezte finoman egyetlen akkori panaszát, majd ugyanaz év nyarán sajnálatosan elhunyt.
Szurmay Ernő születésének századik évfordulója alkalmából számos megemlékezést tartanak. Tiszteleg előtt többek között a Verseghy könyvtár és a Verseghy Kör is, a Damjanich János Múzeum Szolnoki Paneonjában pedig január 19-én, 14 órakor koszorúzás lesz az emléktáblájánál.
