Büszkék egymás sikereire az ismert karcagi énekes testvérek

– Már gyerekkoromban, a családi összejöveteleken is sokszor bekapcsolódtam a nótaéneklésbe. A szüleim hallgatták a rádióban a nótaműsorokat, eközben szerettem meg a műfajt. A katonaság után Budapesten, Vörös Sárinál tanultam, és két év múlva megkaptam az előadóművészi működési engedélyt. Az első rádiófelvételem 1987-ben volt, első lemezem Vörös Sárival közösen, 1991-ben jelent meg. Jelentős lépés volt pályám során a Dankó Rádió megalakulása, sok nótát hall ott a közönség tőlem – idézte a kezdeteket Karcagi-Nagy Zoltán.

Az énekes úgy érzi, a most kapott megyei díj harmincöt éves pályája elismerése is.

– Bevallom, egy díj mindig jólesik az embernek, jelzi, hogy a szakemberek odafigyelnek a tevékenységemre. Büszke vagyok a Magyar Nótaszerzők és Énekesek Országos Egyesületétől kapott életműdíjamra, illetve az 1998-ban, a nótaolimpián kapott legjobb férfiénekes díjamra is. Köszönöm feleségemnek, Magdinak, gyermekeimnek, édesanyámnak, hogy mellettem állnak, támogatnak. Van két csodálatos unokánk. Léna most múlt három, Liza pedig nemrég volt másfél éves, és örömmel számolok be arról, hogy érkezik a harmadik unokám is, Luca baba. Rengeteg időt töltünk együtt, sokat gitározunk, énekelünk, mesélünk a lányoknak – mesélt családjáról Karcagi-Nagy Zoltán.

Az előadó arra is kitért, hogy az elmúlt másfél évben a járvány miatt elmaradtak a fellépések, és örült, hogy nyártól újra elindulhattak.

– Ma például éppen a Duna Tévében jártam magyarnóta-felvételen, sőt, egy lemezfelvételem is készül hamarosan. Ez utóbbinak az a kuriózuma, hogy a prímás is az énekesnő is fiatal, ami azt jelzi, hogy szerencsére a nótás műfajban is van utánpótlás. A CD-n olyan nóták, csárdások lesznek, melyeket eddig sem lemezen, sem felvételen nem énekeltem – árulta el Karcagi-Nagy Zoltán, aki szombaton húgával, Galsi-Nagy Andreával, művésznevén Andyval Tiszakürtön, az idősek világnapján énekelt nagy sikerrel.

– Számomra a Karcag Város Kultúrájáért díj nagy büszkeség és öröm, hiszen visszajelzés a kollégáim, a vezetőim illetve a városvezetés részéről, hogy mint óvodapedagógus és mint énekes is elégedettek a munkámmal – mondta Andrea.

– Továbbra is Karcag „énekes óvó nénije” szeretnék lenni, a Kuthen úti óvodában viszem tovább az Iglice zenei tehetségműhelyemet és csoportunkat Balajtiné Margó kolléganőmmel

– tette hozzá Galsi-Nagy Andrea.

Testvéréhez hasonlóan Andyt is gyermekkorában hódította meg a zene.

– Óvodásként nagyon szerettem szerepelni, iskoláim kórusaiban is énekeltem. Versenyekre is küldtek tanáraim, ahol igen eredményes voltam. Végül ez hozta, hogy komolyabban kezdtem foglalkozni az énekléssel. Nagyon boldog vagyok, hogy színesíthetem óvodáink, városunk rendezvényeit – mondta, majd arról is beszélt, hogy ki a leghálásabb közönség.

– Óvónőként a gyerekek állnak hozzám a legközelebb, ha nekik énekelek, semmi izgalom, feszültség, lámpaláz nem jellemez. Testvéremmel természetesen minden korosztálynak előadunk, volt már, amikor falunapokon a mulatós csárdás összeállításába kapcsolódtam be, a közönség nagy örömére. Nagyon büszkék vagyunk az egykori Pálma, majd a Seri együttesben való szereplésünkre és saját dalainkra is. Nagyon szeretnék bátyámmal közös gyermeklemezt, illetve a felnőtteknek egy örökzöld táncdal-összeállításút is – remélem, valamikor sikerülni fog. A zene kitölti az életemet, ebben mellettem áll édesanyám, a férjem és gyermekem is – sorolta hálásan Andrea.