„Pokoli nehéz” – egy szolnoki hölgy szívszaggató beszámolója Valenciából

Még mindig a döbbenet az úr Valencia tartományban, ahol nemrég akkora esőzések sújtották a környéket, hogy pusztító villámárvíz alakult ki. A legfrissebb hírek szerint az elmúlt tíz napban a valenciai árvíz miatt:

• 223 ember meghalt;
• több tucatnyian eltűntek.

A katasztrófavédelem megfeszített erőkkel kutat túlélők után. A szolnoki kötődésű Judit négy gyermekével és spanyol férjével a Valencia városától mintegy harminc kilométerre található Saguntban él. Vele beszélgettünk az elmúlt napok történéseiről. Judit a legfontosabbal kezdte: szerencsére családja elkerülte a katasztrófát, de ők is nap mint nap tapasztalják, hogy még mindig borzasztó a helyzet Valenciában és környékén.

– Pokoli nehéz a mindennapi élet mostanság Spanyolország ezen részén – mondta el hírportálunknak Judit. – A mi településünket szerencsére elkerülte az ár. Azt azonban tudni kell, hogy régióból nagyon sokan dolgoznak, tanulnak, vásárolnak Valenciában. Mi is így tettünk október utolsó szombatján a város Bon Aire nevű bevásárlóközpontjában, amit két nappal később tönkretett az áradás, akkor bennrekedtek az emberek a pláza mélygarázsában, többen nem élték túl a katasztrófát...

Szerinte is későn érkezett a riasztás a valenciai árvíz napján

A hírügynökségek szerint már jóval az áradások után érkezett csak a riasztás. Judit is megerősítette ezeket a híreket. 

– Sajnos így történt. A hatóságok úgy számoltak, hogy október 28-án eláll az eső, ám az még jobban rázendített, méghozzá pokoli erővel. Nem történt meg az evakuálás, sokan a riasztást várták, ami egy szirénázó hang kíséretében csak este nyolc óra után érkezett meg a mobiltelefonokra. „Mindenki maradjon otthon” szöveggel küldte a polgárvédelem. Sajnos addigra már nagyon sok ember bajba került. 

Szerencsére Juditék mindannyian otthon voltak, amikor lecsapott az ár.

„Most már sajnos csak az áldozatokat lehet felkutatni...”

– A közlekedési nehézségek, az áruhiány az üzletekben természetesen bennünket is érintettek, de ezek voltak a legkisebb problémák. Menteni, túlélőket kutatni nem ment senki az első pár napban, mert a kormányzat nem lépett, most pedig már csak az áldozatokat lehet felkutatni, menteni sajnos nem nagyon van kit ennyi idő elteltével – emlékezett vissza a szolnoki származású hölgy.

Judit arról is mesélt, hogy milyen munkálatok folynak mostanság a környékükön. 

– Az elzárt településekre való bejutás biztosítását és a mélygarázsokba beömlött víz kiszivattyúzását a hadsereg vészhelyzetekben bevetésre kerülő különleges egysége, az Unidad Militar de Emergencia végzi. Sajnos a katasztrófavédelem egységeit évekkel ezelőtt feloszlatták, így az ő professzionális segítségükre már nem lehet számítani. Szerencsére rengeteg a civil önkéntes is, akik a romok eltakarításában vesznek részt saját munkagépeikkel, négykerék meghajtású terepjáróikkal, illetve traktorokkal. Továbbá óriási dolog az ország több pontjáról és Franciaországból érkező önkéntes tűzoltók munkája, akik saját kontójukra jöttek segíteni és a rengeteg civil, akik az utak járhatatlansága miatt több órát gyalogolva közelítették meg a katasztrófa sújtotta helyszíneket. Az alapszolgáltatások helyreállítása előreláthatólag hetekig fog tartani, az újjáépítés akár évekig...

A környék iskolái adománygyűjtőpontokként működnek

– A mi településünkön szerencsére nem volt nagyobb probléma, az áramkimaradás ott volt, illetve a vezetékes vízellátás ott szűnt meg, ahol a pusztítás történt. Viszont az iskolák pár napra bezártak itt is. Most viszont a mi környékünkön levő iskolák befogadóként vendégül látják a katasztrófa sújtotta területről érkező gyerekeket bizonytalan ideig, illetve gyűjtőpontokként működnek, ahol a lakossági adományokat fogadják. Végezetül annyit szeretnék még mondani, hogy szerintem mindenki el tudja képzelni, hogy mi a helyzet mostanság Valenciában. Nem szeretnénk még egyszer ezt látni, reméljük ez volt az utolsó az életünkben... – tette hozzá reménnyel a hangjában a szolnoki származású hölgy.