Elhunyt Kovács János „Öcsi” színpadmester, labdarúgó, apa

„Szomorúan adjuk hírül, hogy szeretett munkatársunk, Kovács János „Öcsi” 2024. november elsején, hajnalban elhunyt” – adta hírül kollégájuk halálhírét a fővárosi Radnóti Miklós Színház társulata a közösségi oldalán.

Kovács „Öcsi” nagyon szolnoki és budapesti volt, meg egy kicsit jászberényi is.

Kovács János Szolnokon született és élt, haláláig. Harminc éven keresztül ingázott az alföldi mezőváros és a főváros között. Keresztnevével (János) soha nem illette társasága, talán csak a hivatalos dokumentumai árulkodtak „keresztelő” nevéről. Talán azok sem. Annyi bizonyos, hogy megszámlálhatatlan barátja és ismerőse csupán „Öcsinek” szólította. Gyanítható, hogy sokan közülük nem is tudták, hogy pontosan milyen névvel is jött a világra. És milyennel távozik e világból…

Kovács „Öcsi” szenvedélyes ember volt. Kamasszá érett lányát szenvedélyesen imádta.

Sportemberként, sporttársként, sportbarátként is szenvedélyes volt, példás pályafutás áll mögötte. Szolnokon és Jászberényben bajnokságokat, tornákat nyert csapataival a labdarúgás kispályás szakágában, játékosként is számos „legjobb” díjjal büszkélkedhet. Büszke volt, de sosem öntelt. Szerény ember volt. Sport-pályatársai értetlenül állnak a döbbenetes hír hallatán.

„Öcsi” szenvedélyesen dolgozott a budapesti Radnóti Miklós Színháznál, amely most saját halottjának tekinti. Harminc éve folyamatosan statisztaként, díszítőként, színpadmesterként számíthattak lelkes szakmai munkájára. A színházi „Nagy Bölények” is kedvelték, hiszen hovatovább „Öcsin” (is) múlt egy-egy darab sikere.

„Öcsi” nem költözött fel Pestre. Harminc évet ingázott Szolnok és a főváros között. Ennek számos haszna volt, de nagy árat is követelt tőle. Ám megpróbáltatásai alatt is mindig mosolygós, életvidám fiatalembernek tűnt. Lehet, hogy belül őrlődött. Viszont kisugárzása miatt további harminc év múlva sem öregedett volna meg. Most pedig már el kell fogadnunk, hogy sohasem fog megöregedni…

Kovács „Öcsitől”, teátrumi pályafutása alatt a Radnóti színház két legendás igazgatója, a két Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, Bálint András és Kováts Adél is búcsúzott.

„Tanúi lehettünk, ahogy pozitív gondolkodása a legkeményebb napokon sem hagyta el, mindent felülíró életszeretettel küzdött és hitte, hogy legyőzheti a gyilkos kórt. Mindvégig köztünk akart és tudott lenni, számára a színház maga volt az élet. Múlt csütörtökön azt mondta nekem: „Adél, nem sikerült a csoda.” De, Öcsi, sikerült! Minden élet teljes élet, még ha földi síkon felfoghatatlan is a szenvedés, a korai halál. A lélek halhatatlan és Te odaát, bárhol is van ez, már tudod, hogy miért pont így történt minden, és hogy minden érted történt, és mindez belesimul egy nagy egészbe. (Ez persze az én hitem vigasza). Köszönjük, hogy része voltál az életünknek 30 évig.” (Kováts Adél).

„Kovács Öcsi elment. A Radnóti Színház egyik tartóoszlopa volt harminc éven keresztül. Díszítő, majd színpadmester. Erős és kedves, megbízható és szakszerű, megszállott színházi ember volt. „Egyedüli példány” – Kosztolányi gyászol így. Hosszan volt beteg, egyre vékonyabban jött dolgozni, de még az utolsó hetekben is lehetett számítani rá, a kórházból is segített, tanácsokat adott a Kosztolányi díszletéhez. A nagy időn se lesz hozzá hasonló!” (Bálint András).

Kovács „Öcsi” búcsúztatása november 19-én délben lesz a szolnoki Szentháromság (Belvárosi) templomban, ahová a részvétet nyilvánítók egy-egy szál (csomagolás és fémdrót-mentes) virágot hozzanak, mert később hamvait urnában a Tiszára helyezik...