„Rémisztő volt” – élesben tapasztalhatták a szolnoki diákok, mekkora a baj

A Dunán levonuló árhullám tetőzési értéke ugyan elmaradt a 2013-ban mért rekord árvízszinttől, ennek ellenére a magyarországi szakaszon a legtöbb helyen a III. fokú készültségi szintet rendeltek el. A védekezés sikeréhez jelentős összefogásra volt szükség. Ebben jeleskedtek a Szolnoki SZC Pálfy-Vízügyi Technikum diákjai is. Ahogy arról korábban beszámoltunk, a szolnoki diákok segítettek, ahol tudtak, tizenketten két napon át dolgoztak az egyik surányi depóban.

– A híradásokban lehetett hallani, hogy nem mindennapi árvízhullám vonul le a Dunán, olyan, amire évtizedek óta nem volt példa. Láttuk, hogy a Kötivízig munkatársait is odarendelték a védekezéshez – mondta Surman Pál, a Szolnoki SZC Pálfy-Vízügyi Technikum igazgatója. – A mi iskolánkban van vízügyi technikus képzés, arra gondoltam, nem biztos, hogy csak a tanműhely udvarán kell homokzsákot pakolni, hanem éles helyzetben is kipróbálhatják magukat a diákok, és mi is részt veszünk az árvíz elleni védekezésben. Nem mellesleg valóban minden segítő kézre szükség volt – fogalmazott.

Nem volt kérdés: a szolnoki diákok segítettek

A szolnoki középiskolások fél évszázados múltra tekint vissza a vízügyi szakember képzés, a tanulmányok magukban foglalják az árvíz elleni védekezés gyakorlatát, a homokzsákolás, a buzgár elzárását. A pálfysok segítettek, amiben tudtak.

A tizenharmadikos Tomeg Anna elsősorban azért jelentkezett a felhívásra, hogy élesben is kipróbálhassa azt, amiről eddig csak tanult. A Szentendrei-szigetet járták be a Surányi védelmi központban dolgoztak.

– Szerettem volna kivenni a részem a védekezésből – mondta. – Amikor mentünk a depóhoz, az utcákban lehetett látni, hogyan emelkedik a víz, az elég rémisztő volt – emlékezett vissza.

Több ezer homokzsákot töltöttek meg a két nap alatt

Szabó Marcell hozzátette: mindkét nap homokzsákokat töltöttek, jórészt kétfős csapatokban.

– Az első nap csak mi voltunk 12-en az iskolából, ezer homokzsákot töltöttünk, másik nap meg helyiek is jöttek, akkor három-négyezer készült el – emelte ki.

Szűcs Edina Hanna szerint a munka elég fárasztó volt, mégsem igazán megterhelő.

– Szívesen segítettünk és mennénk máskor is, ha szükséges lenne ránk – hangsúlyozta.

Ő is a tapasztalatszerzést emelte ki a helyzet fő előnyeként. Hazafelé az úton több helyen is megálltak, hogy megnézzék a különböző védekezési formákat.

A résztvevők elmondása szerint a szakmai tapasztalat szerzésnél jóval többet adott ez a pár nap, hiszen jó volt érezni, hogy egymás mellett, egy közös célért mennyi ember tud összhangban dolgozni. És ezzel lehet, hogy még nincs vége a segítségnyújtásnak. Az árhullám levonulását követően, az ideiglenes védművek bontásakor is elkél majd a szorgos kéz, jelenleg is folynak az egyeztetések arról, hogyan és mely napokon tudnak segíteni a Pálfy-Vízügyi diákjai.