2024.09.09. 13:55
Elsüllyedt hajók roncsai bukkantak elő az extrém alacsony Tiszából – videóval, galériával
Amikor olyan extrém alacsony a Tisza vízállása, mint most, előbukkan a folyó szolnoki szakaszán két régi hajóroncs. Hogyan kerültek oda? Miért süllyedtek el? Mikor fedezték fel a hajóroncsok darabjait? Íme, a rejtélyes maradványok története!
Számos régészeti kuriózum bukkant már elő az extrém alacsony vízállás miatt a Tiszából. A török kori híd maradványai idén is megmutatták magukat a folyó szolnoki szakaszán, mint ahogyan egy ódon stég lábának megmaradt elemei is láthatóvá váltak a szabadstranddal szemben. Ebbe a sorba illeszkedik az a két hajóroncs, melyeket néhány évvel ezelőtt fedeztek fel Szolnokon.
Fotó: Mészáros János
Az első roncsot még Rigó Gábor, a Tiszaparti Római Katolikus Általános Iskola és Gimnázium testnevelő tanára fedezte fel az intézmény előtti partszakaszon, még 2015-ben. A másodikat pedig évekkel később fotóriporterünk, Mészáros János vette észre a folyóban, nem messze a másik egykori jármű maradványaitól.
Nem akármilyen járműként használták a két hajóroncsot
A két hajóroncs tehát a Tisza extrém alacsony vízállása miatt ismét megmutatta magát. És hogy milyen vízi alkalmatosságokról is van szó?
Úgynevezett bőgőshajókról, mely a tizenkilencedik század egyik kedvelt hajótípusa volt. Nevét onnan kapta, hogy orrtőkéje vége egy nagybőgő nyakára hasonlított. A szolnoki dereglyeleleteken már nincs meg a csavart orr. A maradványok a víz alatt töltött hosszú idő ellenére azonban ma is egészen kiváló állapotban maradtak meg a Tisza medrében. Egészen addig, amíg a következő napokban várható esőzések miatt megemelkedő vízszint egy időre ismét elrejti majd a roncsokat az emberi tekintetek elől...
Elsüllyedt hajóroncsok a Tiszában
Fotók: Mészáros JánosElképesztő mennyiségű régészeti kuriózumot rejt a Tisza
Az alacsony vízállás miatt egyébként az elmúlt napokban nemcsak a sokat emlegetett török kori híd, hanem az egykori szolnoki várkapu alatt egy középkori kikötő, a Zagyva-torkolat túloldalán pedig a szolnoki malomba őrölni szánt terményeket szállító, modern-kori kereskedelmi kikötő maradványai váltak láthatóvá.
Kézi meghajtású, fából ácsolt vízi alkalmatosság volt
Még mielőtt gróf Széchenyi István személyes és hazafias felbuzdulásból Magyarországra is elhozta a gőzhajózás intézményét, a hazai vizeket kézi meghajtású fából ácsolt hajók járták. A legnagyobb magyar a vízijármű-forgalom érdekében a szőke folyó „kiegyenesítése” miatt 1845 őszén a Tisza-völgyi jelentősebb települések elöljáróinál lobbizott, minek eredményeképpen 1846 januárjában megalakult a Tiszavölgyi Társulat. Ezt követően rekordsebességgel indult be a gőzhajózás, a rakományokat szállító fahajók kora leáldozott.
„...Pihen a komp, kikötötték, benne hallgat a sötétség…”. Valahogy így jártak azok a dereglyék, a köznyelv által bőgőshajóknak nevezett szállítóhajók is, melyeket a kereskedelem egyre másra a gyorsabb gőzhajókra cserélt le.
