2024.08.31. 17:00
„Az utódom is fontosnak tartja a várost, jó kezekben lesz Kisúj” – Kecze Istvánnal beszélgettünk
„A kisújiak ismernek leginkább, ők indítottak el egy úton, a pályámon, majd végig kísértek, segítettek” – mondta Kecze István polgármester, aki a napokban a Kisújszállás Város Díszpolgára címe mellé átvehette Karcagon a Nagykunságért díjat és a Kunszövetség különdíját, Szolnokon az Idősbarát önkormányzat címet is. Vele beszélgettünk.
– Kisújszállás a Nagykunság kulturális fővárosa, ön pedig Nagykunságért díjas. Mit jelent ez a cím és ez a díj?
– Több mint negyvenéves közszolgálatomat ismerték el ezekkel a díjakkal, a szívemhez a helyi közösség díja áll a legközelebb. Nagy megtiszteltetés a díszpolgári cím azért is, mert olyan kiváló emberek közé kerültem be, mint Móricz Zsigmond, Kiss Tamás, Gaál Kálmán és Csukás István.
Fotó: Daróczi Erzsébet
Nagyon különleges és egyedi összefonódás van a címek között, de a mögöttük lévő feladatok, események, rendezvények mögött is. A Nagykun Hagyományőrző Társulás tizenkét nagykun település önkormányzatából állva foglalkozik a hagyományőrzéssel, a helyi civil szervezetekkel. Az NHT elnökeként 2006-ban kapcsolódtam be a munkába, elköteleződve Kisújszállás és a Nagykunság irányába. A városban sok olyan kulturális, művészeti és sportrendezvényt bonyolítottunk le, melyek egyre közelebb hozták a címet, amihez az is kellett, hogy 2015 szeptemberében átadjuk a régi Vigadó és színház épületét gyönyörűen megújulva. Minden ilyen esemény megerősítette bennünk, jó úton haladunk, fontos ennek a területnek is az ápolása, leginkább azért, mert ez az önkormányzat számára önként vállalt feladat. A Nagykunságért a nagykun települések polgármestereivel dolgoztam együtt, ők döntöttek a díj odaítéléséről, ami óriási megtiszteltetés. Külön köszönet Karcag Város Önkormányzatának, hogy ott vehettem át a rangos díjat.
– A milliárdos fejlesztések közül mire a legbüszkébb?
– Nagyon érdekes lesz a válaszom. 2006-ban, amikor először kezdtük ezzel a csapattal a város vezetését, harminckét oldalas programot állítottunk össze. Ezeknek a programelemeknek minden területen a többszörösét sikerült megvalósítani az uniós, az országos és megyei források segítségével. Egyetlen fejlesztés maradt ki, mégis erre vagyok a legbüszkébb, mert a sportcsarnok és uszoda építése kapcsán a kormány részéről döntés született, hogy állami beruházásként fog megépülni, csak a beruházási stop miatt nem sikerült még megvalósítani. A beruházást előkészítettük, engedélyes és kiviteli tervekkel, valamint hatásos látványtervekkel rendelkezünk. Ha megszűnnek a korlátozások, a kormány biztosítani fogja a forrást, és végre lehet Kisújszállásnak is gyönyörű sportcsarnoka és uszodája.
– Hogyan készült a nyugdíjas évekre?
– Mivel az öregséginyugdíj-korhatárt egy éve elértem, szerettem volna az önkormányzati ciklust végigvinni, de újra nem akartam indulni. Olyan utódot szerettem volna a polgármesteri székben látni, aki továbbviszi az eddigi terveinket, elképzeléseinket. Elmondhatom, volt tanítványom, Szűcs Tamás ugyanilyen fontosnak tartja a várost, így jó kezekben lesz Kisújszállás. Októbertől a vármegyei önkormányzatban a várost és a Nagykunságot úgy szeretném képviselni, hogy annak kézzelfogható eredményei legyenek. A nyugdíjas évekre tudatosan készültem, családom minden tagja támogatott, de azért gyakorolnom kellett az elengedést. Mostantól olyan hobbikkal tudok foglalkozni, amire eddig kevés időm volt. Rendkívül büszke vagyok arra, hogy az NB I.-es sakkcsapatunk második, vármegyei csapatunk több mint tíz éve első, mostantól nemcsak vezetem a csapatokat, magam is játszom. Ezenkívül az olvasás, a kertészkedés, a kirándulás bakancslistás még. Utóbbiban partner a feleségem, ő is szeret új helyeket felfedezni. Három felnőtt gyermekünkre nagyon büszke vagyok, úgy érzem, elérték céljaikat, szakmájukban sikeresek. A két fiú mérnök, a lányom pedig marketingközgazdász. Reméljük, a Jóisten minél hamarabb megadja számunkra, hogy a saját unokáinkat is kézbe foghassuk, és úgy szerethessük, mint a gyerekeinket.
– Mit adott önnek Kisújszállás az elmúlt negyven évben?
– 1983-ban, amikor közlekedésgépész-mérnökként végeztem, és eldöntöttem, hogy hazajövök, volt tanárom, dr. Tóth Berci bácsi megállított és gratulált. Akkor nem tudtam, mihez, ma már tudom. Nekem nagyon sokat jelentett ez akkor, és az, hogy az első munkahelyem az utolsó is, büszkeséggel tölt el. Azt gondolom, a tizenkilenc éves oktató-nevelő munkám során pedagógusként, iskolavezetőként is szép sikereket értem el csapatommal. 2016 októbere óta Kisújszállás volt a mindenem, sok civil szervezetben voltam vezető vagy tag, ezeket szeretném továbbvinni.
