„A legmélyebb fájdalom”: a Szolnok melletti kisváros legsötétebb napjára emlékezünk

Augusztus 20-a fájó dátum a rákóczifalvaiaknak. 1944-ben éppen ezen a napon bombázták le a település egy részét. Közel 90 B-24-es amerikai repülő támadta meg vélhetően a szolnoki repteret. A kutatások szerint a pontatlan célzás miatt sok bomba a szomszédos Rákóczifalva területére esett, a településen 52 polgári személy esett áldozatul. 

– A város északi része van közel a reptérhez, ott 1944-ben is reptér volt. Megosztottak a vélemények arról, hogy az 1944-es bombázás mennyire véletlen érte éppen Rákóczifalvát – mondta Császné Csáti Réka, a Varsány Közösségi Ház vezetője.

A Jókai utcán alig maradtak házak, a városrész újra betelepült, a bombák pusztította településrészen már semmi sem emlékeztet a nyolcvan évvel ezelőtti szörnyű napra. 2004-ben merült fel a gondolat, hogy az érintett családok történeteit papírra kellene vetni. A tragikus napot túlélőik visszaemlékezéseit egy helyi kiadású könyvben foglalták össze. A kötetet a hatvanadik évfordulón jelentették meg.  

– A kötet ötletgazdái a Rákóczifalváról Elszármazottak Baráti Körének tagjai voltak. A régi osztálytársaikkal időről időre összejárnak és az ő fejükben fordult meg annak idején a gondolat.

– mesélte Császiné Csáti Réka, majd a kötet néhány sorát felolvasta. 

Idézte: „…Levelem a legmélyebb fájdalommal kezdem. Augusztus 20-án történt bomba támadás, Rákóczi is szőnyeg bombázás áldozata lett. A kőutat végig a Tecuka házuktól, ott Horváték mellett, az a kis utcát ezeket mind szét verte. Hallotak száma 42 volt akkor de a sebesültek közül már nagyon sok meghalt. Így történt az a borzasztó szív fájdalom a mi sógorunkkal! Gyurikával, mindenki lent volt Horváték pincéjükbe. Juhász tanító és Gyurika voltak a kapuba. 9 kg-os légi akna szét robbant és a repesz darab Gyurikának a hátába ment… Kedden éjjel 1 órakor a Jó Isten magához szolította… Tudod nagyon sokat akit ismersz meghaltak. A Szabados Kálmán a hentes itt a Kamarásék mellett. Aztán a Mezei család csak Juliska aki a trafikba van az maradt meg… Murvai Sándor is oda. Rengetegen nem is sorolom föl mert lapom (tele) lenne azok gyászos neveivel. Tudod szivem sok magának kereste (a bajt) mert nem bujt el és le géppuskázták”.

Czirmayné Kocsis Róza, egykori tanító három kötetbe rendezte Rákóczifalva történetét, az egyikben ugyancsak megemlíti az 1944-es eseményeket, annak gazdasági vonatkozásait.

– A baromfifélékben egyébként majd az 1944. évi bombázás okozott óriási  károkat. A szerteröppenő szilánkok, repeszek a bombázási zónában udvaronként szinte teljesen megsemmisítette a baromfiállományt. Volt olyan ház, ahol 30-40 tyúk hullott el, a Bohácsik-portán pedig közel 100 kacsa pusztult el. Több helyen malacok, süldők is odavesztek. Ez annál is inkább nagy csapás volt, mert mint fentebb említettük, 1941-től érvényben volt a zsírbeszolgáltatás, és a sertészsírra és szalonnára megállapított fejadag – fogalmazott. 

Nem véletlen tehát, hogy augusztus 20-a minden évben csendes megemlékezéssel indul Rákóczifalván, az örökké rákóczifalvaiakra emlékeznek… Amíg éltek, addig a bombázás túlélői mindig résztvevői voltak a főhajtásnak. A gyertyagyújtás természetesen nyolcvan évvel a borzalmas eset után sem marad el.