Szolnok legrégebbi épületében tartottak bensőséges liturgiát

Az ünnepségre érkezőket a kápolnát gondozó Szolnok Pletykafalu Közössége Egyesület tagjai és barátai, Gaál Gabriella, Törökné Mondok Éva, Kézérné Margó, Szűcs Mária, Csőkéné Katalin és Csőke István fogadták. 

A szertartás kezdetén az egyesület részéről Tarjányi Györgyné üdvözölte a megjelenteket, közöttük Menkó Gyulát, a városrész önkormányzati képviselőjét és Rehó János önkormányzati képviselőt, akik családjukkal együtt vettek részt az eseményen. Mivel a kápolna az ünnepség résztvevőit teljes létszámban nem tudta befogadni, ezért a vendégek többsége az épület kertjében levő padokon helyet foglalva, hangszórókon követte a szertartást. 

Az ünnepi liturgiát a több mint húsz éven át Szolnokon szolgáló, és a kápolnát akkor restauráltató Jaczkó György gávavencsellői görögkatolikus parókus mutatta be Jakab Christian szolnoki görögkatolikus diakónus segédletével. A kántori szolgálatot Jaczkó György felesége, Lakatos Marianna látta el. 

A parókus atya beszédében kitért a pünkösdi csíksomlyói búcsú magyarokat összekovácsoló élményére, ahol boldogan látta együtt imádkozni a katolikusokat, protestánsokat azért, hogy a magyarokat áldja meg a Jóisten. Itt is ugyanúgy örömmel tapasztalja, hogy számos keresztény felekezet tagjai vannak együtt egy közös alkalmon. 

Sarlós Boldogasszonyra, a kápolna aratáshoz kötődő védőszentjére utalva kiemelte, hogy ilyenkor az emberek mindig azért kérték Isten áldását, hogy meglegyen a mindennapi kenyér, és vele együtt az emberek közötti békesség. Az utóbbi, általa kifejtett gondolat különösen időszerű most számunkra, amikor a háborús környezet miatt elég törékeny ez a békesség. 

A görögkatolikus rítus szerint végig énekkel kísért szertartás végén sokan éltek a szentáldozás lehetőségével, illetve vették magukhoz az ősi szokás szerint oltárra helyezett, megáldott búzakalászokat és gyógynövényeket. Amint azt megtudtuk, a vasárnapi szertartás során összegyűlt perselypénzadományokat egy rászoruló családnak nyújtották át. 

Az ünnepség végén az egyesület tagjai szeretetvendégséggel, agapéval köszöntek el a résztvevőktől, közben a régi búcsúk hangulatát felidézve a templomkertben Igaz Sándor harmonikajátékát hallgathatták a vendégek.