2024.07.01. 11:23
Emeljük poharunkat! De mégis melyiket? – harc a PET-palackok ellen
Túrázunk, strandra járunk, sportolunk vagy akár csak rójuk a várost. Nyáron, a melegben sokkal több folyadékot fogyasztunk, ezért ilyenkor újra felmerül a kérdés, miből igyunk, ha sem a környezetünket nem akarjuk terhelni, sem az egészségünket nem akarjuk károsítani.
PET, karton, fém – ezeket az anyagokat használják, használjuk italok, folyadékok csomagolásra. A kirándulások, nyaralás időszakában ezek szinte mindannyiunknál előfordulnak. De vajon melyik italcsomagolásban mennyi káros anyag van? Ennek járt utána a Tudatos Vásárlók Egyesülete. Ahogy az egyesület honlapján, a témával foglalkozó cikk bevezetőjében olvasható: környezeti szempontból jó választásnak tűnik, ha kulacsot viszünk, esetleg újra és újra feltöltünk egy flakont, sokszor viszont marad az eldobható csomagolás, az egyszer használatos palack, fémdoboz vagy kávés pohár. Ráadásul, ahogy taglalják: a környezeti szempontokon túl az egészségünkre is kockázatot jelenthetnek az italcsomagolások.
Fotó: Shutterstock.com / Forrás: Illusztráció
PET-palackok kérdése
A PET (polietilén tereftalát) palack a legelterjedtebb italcsomagolás. Ezekben a palackokban gyakran kimutatnak antimon-szennyezést, ami a gyártás során kerül be. Az antimon egy arzénhoz hasonló, de annál kevésbé toxikus úgynevezett félfém, mely a szervezetből lassan ürül ki.
Egyes PET-palackokban több vizsgálat is kimutatott hormonrendszer-károsító, rákkockázatú lágyítószereket.
A PET-palackok alapesetben mentesek biszfenoloktól, de a műanyagok újrahasznosítása során gyakran szennyeződnek, és a BPA nyomokban megjelenhet. Fontos tudnunk azt is, hogy a BPA hő hatására könnyebben kioldódhat a műanyagból. Ezért ha melegben tartjuk, például napon kocsiban hagyjuk a PET-palackot, az gyorsíthatja a kockázatos anyagok kioldódását.
Alumínium-dobozok, fém kupakok esete
Mostanáig Európában csak Franciaország tiltotta be (2015-ben) a BPA-t (biszfenol-A) élelmiszer-csomagolásban. Pedig több kutatás is bizonyította, hogy a különböző biszfenolok megtalálhatóak élelmiszer-csomagolásokban – az eldobható csomagolásban igen ritka polikarbonát műanyagon (PC) túl az alumínium-dobozok, konzervek és palackok tetejének bevonatában is megtalálhatóak. Egy az emberi szervezetben vegyi anyagokat kereső kutatási projekt azt mutatta ki, hogy
elfogadhatatlanul sok BPA (például biszefenol-A) jut az emberi szervezetbe.
Ennek az egyik fő forrása az élelmiszer- és italcsomagolás. Az egészen kis mennyiségben is hormonkárosító biszfenolok sajnos, bár többször tervezték, még mindig nincsenek betiltva az Európai Unióban, de az élelmiszer-csomagolóanyagokban napirenden van a tilalmuk.
Az italkarton-csomagolás problémája
Az italkarton-csomagolás nehézsége – mint minden kombinált csomagolásé – hogy a benne lévő különböző anyagok, mint az alumínium, a papír és a műanyag nem igazán szétválaszthatóak, így az egész nem újrahasznosítható. Italkartonokból történő jelentős vegyianyag-kiszivárgás kockázata viszonylag alacsony, különösen akkor, ha a csomagolást rendeltetésszerűen használják.
Kémiai szempontból kockázatot jelenhetnek a ragasztók, amivel a papír-, az alumínium- és a műanyag-rétegeket egymáshoz kötik, és ezekből potenciálisan vegyi anyagok szivároghatnak ki. Ugyanígy a nyomtatási tinták szintén lehetnek vegyi anyagok forrásai.
A polisztirol, műanyag és papír poharak bonyodalma
A műanyag és eldobható poharak is többféle kockázatot jelenthetnek. A hőálló műanyag poharak gyakran polisztirolból (PS – jelölése 6) készülnek. A polisztriol elterjedt, bár kockázatos élelmiszertároló csomagolóanyag, kávéspoharakon túl éthordó dobozokban, joghurtos flakonokban, zöldségek és gyümölcsök alá tett habszivacs tálcákban is találkozhatunk vele.
A polisztirol termékek sztirént bocsáthatnak ki, amely lehetséges emberi rákkeltő anyag.
A sztirén kijutása különösen akkor jelentős, ha forró italt öntünk a pohárba.
Más a helyzet a szórakozóhelyeken elterjedt újratölthető vastag polipropilén poharakkal. Ezek újabban biztonságosak kémiai szempontból, ám a mosás, kopás, sérülések és hő hatására egy idő után egyre több mikroműanyag juthat belőlük az italba, aminek lehetnek egészségügyi kockázatai.
Mi a helyzet a papírpoharakkal?
Józan ésszel belegondolva a papír, ha folyadék kerül bele azonnal átázna, ezért nyilván vegyi anyagokkal kell kezelni, műanyag bevonatot kell rá tenni, hogy vízálló legyen. Ezek a bevonatok viszont sokszor lényegesen nagyobb egészségügyi kockázatot jelentenek, mint a környezeti szempontból nem túl előnyös műanyagok.
Eldobható pohár helyett érdemes továbbra is többször használható hagyományos üveg- vagy kerámiapohárból, csészéből, bögréből inni. Esetleg hordhatunk saját, rozsdamentes acélból készült poharat, amiből bármikor bárhol ihatunk forró folyadékot, tanácsolja végül a Tudatos Vásárlók Egyesülete.
