Bak Anita: Jól tudok figyelni és megértésre törekszem!

Jól tud figyelni és megértésre törekszik. A miértek és a hogyanok a barátai. Tizenöt éve a Magyar Rádió munkatársa, számos díjjal elismerték már a munkáját. Most a Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Területi Príma díj döntőjébe jutott Bak Anita.

Autóban ül, otthon főz, gondosan csomagol

– Szociológia szakon végeztem az ELTÉ-n, de igazi kutató sosem lettem, még diplomaszerzés előtt, 2009 nyarán a Kossuth Rádióhoz szerződtem – meséli. – Akkoriban néhányan fontolgattuk, hogy az összes levelünket az 1956-os események miatt is jól ismert Bródy Sándor utcai épületébe kérjük a postától, mert a szerkesztőségben töltöttük a legtöbb időt. A kollégium, aztán a szoba-, később az albérlet hűtője rendre üresen állt. Mostanában az A hely című riportműsor miatt leggyakrabban egy mozgó autóban vagyok fellelhető, útközben rengeteg levelet meg lehet írni és válaszolni, a lényeg sosem vész el, csak átalakul. Naponta ötször étkezem, otthon főzök és gondosan csomagolok. A gyomorfekély nem cél, csak lehetőség, többek között ezt az örökséget hagyta rám nyugdíjba vonult mesterem, Farkas Erika – foglalja össze röviden a napjait a rádiós szerkesztő.

Több nemzetközi díjjal elismerték már munkáját

Anita 2013-ban az URTI Nemzetközi Televíziós és Rádiós Unió fesztiváljának különdíjasa és az év felfedezettje, 2018-ban a 34. Prix Bohemia Nemzetközi Rádiós Fesztivál fődíjasa lett. Éveken keresztül követte egy Rett-szindrómával élő lány és édesapja történetét. Hasonlóképp egy erdőlakó hajléktalan közösség életének fordulatait is rögzítette. Jelen volt, amikor leégett egy kunyhó, és amikor újat állítottak helyette, kísérte a hajléktalan embereket, amikor munkára jelentkeztek, velük ünnepelt születésnapot és házasságkötést, és akkor is ott állt mikrofonnal, amikor felszámolták az erdőbeli telepet.

– Leghasznosabb tulajdonságom, hogy jól tudok figyelni. Elvált szülők gyermeke vagyok, alapvető élményem, hogy két háztartás között ingázom, és azzal szórakoztatom magam, hogy a működést szemlélem. Egyik nagymamám így, a másik úgy főzte a húslevest, de mindkettő hitte, hogy így és csakis így lehet. Abban mindkét család egyetértett, hogy kunok vagyunk, de mindenki másképp érvelt. Egyik helyen a haj- és bőrszín, meg a szemforma került szóba, a másikon az identitás. A miértek és hogyanok hamar a barátaim lettek, a megértésre törekszem azóta is. Mást mesél egy holokauszt túlélő, mást egy 1956-os veterán, vagy egy kitelepített. De nemcsak a 20. század szolgál témával, a közelmúlt is. A covid miatt csonkává vált családok, a szomszédos háború következményei miatt sínylődők. Egy hazában, egy térségben, egy városban élünk, fontos megismernünk egymást – beszél a szemléletéről, s arról, miszerint készíti riportjait.

Bak Anita szülőföldjén is örömmel dolgozik

Gyakran dolgozik a Jászkunságban is, a kunkapitányokról, a kunhalmokról több település érintésével készített sorozatot, követte a Tomajmonostorán zajló ásatást, és kedves lelkésze nyugdíjba vonulását is. 

Édesapja egykori házát megtartotta, rendszeresen hazajár, nemcsak a munka, hanem a családtagjai és a négy keresztgyereke miatt is. Még többször menne, ha nem volna családja és egy keresztlánya a fővárosban. Aki személyesen megismerkedik Anitával, az szeretné újra látni. Olykor még az interjúalanyok is igényt tartanak erre, s ő, amennyire csak az ideje engedi, igyekszik eleget tenni. Emiatt viszont a fővárosi szerettei morognak – de csak egy picit.