Trianon fájó emlékét is felidézték a Nemzeti Összetartozás Napján Karcagon

– Trianon számunkra több, mint egy történelmi esemény, lelkünkben máig feldolgozatlan! Tévhitek és vak harag övezi azt évszázados távlata ellenére – kezdte beszédét dr. Pintér Zoltán Árpád. – Az aránytalan igazságtalanságot nem tudja igazságtudatra hangolt lelkünk elfogadni, míg magukat a következményeket, így a szétszakított nemzet egyesítésére való törekvést nem tudjuk nem elfogadni, hisz jogosnak, igaznak érezzük azt. Trianon oktrojált, ránk erőltetett béke, amely még mindig eleven sebként akadályozza a határainkon innen és túl élő magyar nemzet boldogulását, a Kárpát-medence nyújtotta egységes gazdasági erőtér kiaknázását. Azonban a magyar nemzetnek a trianoni békediktátumról alkotott véleménye legjobb esetben is 13 és fél millió magyar érzelmű ember véleménye egy félmilliárd fős európai kontinensen. Igazunkért kiállni ilyen perspektívában korántsem egyszerű – jelentette ki a szónok, majd ismertette az 1920. június 4-én délután négy óra harminckét perckor, Versailles-ban aláírt trianoni béke részleteit.

Reményik Sándor kolozsvári költő 1920. június 4-i versének felidézése után azt mondta, nem kell Kolozsvárig mennünk, hogy a néma kesergést megértsük a Trianont átélő magyarok szívében. Példaként Török Vincze karcagi református lelkészt idézte, aki 1920. május 23-án, Pünkösd vasárnap Karcagon ezt mondta: „És akik legtöbbet áldoztunk, legtöbbet vesztettünk – az ellenséges népek óceánjában árván, elhagyottan álló magyar nemzetünk – most kirabolva, lerongyolva, erőtlenül fekszik.”

– Június 4. emléknapjaink között feketén izzó, fájdalmas szimbólummá burjánzott. Hagytuk, hogy azzá váljon, nagyon sokáig nem tudtunk mit kezdeni vele. 2010-ben a nemzeti összetartozás emléknapjává emelt új szimbolika az, ami megváltoztatta e nap jelentését. A nemzet összetartozásában erő rejlik, nem csüggedés; a határon túl rekedt magyarsággal kézfogásra és nem néma főhajtásra késztet; de világos álláspont a szomszédságpolitikánkban is. A több millió magyar északon, délen, keleten és nyugaton a magyar nemzet szerves része. Őket bántani olyan, mint minket bántani. Magyarul beszélünk, írunk, olvasunk, álmodunk. Egy szerződés nem tudja mindezt elvenni tőlünk. Immáron 104 év távlatából láthatjuk, még mindig van magyar nyelv, iskola, irodalom, képzőművészet, magyar vállalkozások, magyar ajkú feltalálók, Nobel-díjasok és határokon átnyúló nemzeti összetartozás is és azt is láthatjuk, nem lett a nemzeti összetartozás napjából a nemzeti sehova sem tartozás napja, pedig sokan vágytak erre – jelentette ki a szónok, majd Rendületlenül címmel ünnepi műsort adott Mohácsi Attila és Szikra József színművész.