Hatvanöt éves osztálytalálkozójukat tartották a szolnoki technikum véndiákjai

Az 1959-ben végzett egykori diáktársaik közül csupán öt „fiú” tudott részt venni az elmúlt szombaton a Szolnoki Szakképzési Centrum Jendrassik György Gépipari Technikumában megtartott hatvanöt éves osztálytalálkozójukon. Lehettek volna akár kétszer ennyien is, amennyiben, hasonlóan hozzájuk, a távol maradt hat hajdani osztálytársuk is mozgásképesek lenne.

Két András és egy-egy János, László és Miklós lépett be szombaton délelőtt egykori alma materük kapuján, amelynek főbejárata fölött anno az 1955/’56-os tanévtől „Szamuely Tibor Általános Gépipari Technikum” intézménynév díszelgett. Betérve az egyik földszinti osztályterembe, az öt, a negyvenes évek legelején született „fiú” még megejtett néhány hívást mobiltelefonon keresztül, hátha a maródiak közül valaki mégiscsak útra kelt. De nem…

Így mindössze öten emlékeztek az egykoron Boronkay György igazgató által irányított tanintézményben eltöltött közös évekre, az érettségijükre és a technikusi oklevelükre. Kedves tanáraik közül felemlegették Csontos Antal osztályfőnöküket, továbbá Schuk Lajos matematika tanárt, valamint Hauk Ivánt és Száz Kázmért is.

Mint elmondták, az 56-os eseményekről október 23-án még nem, csak napokkal később, az iskolában szereztek némi információt, miután az iskolavezetés hangszórót helyeztetett ki az osztálytermekbe. Az épület előtt viszont látták, ahogy a MÁV Járműjavító munkásai vezetésével egyre többen csatlakoznak a megyeháza elé vonuló menethez.

– Kiváló tanáraink által életre szóló hasznos ismereteket és emberséget szereztünk az iskola falai között – mondogatták a napjainkra 83-84 esztendősre érett véndiákok.

– Ezért is tudtunk jó munkahelyeken elhelyezkedni, vagy komoly felsőoktatási intézményekbe továbbtanulni – magyarázták a technikumtól kapottak előnyeit a „fiúk”. Akik a covid idejéig eleinte huszonöt, majd az ötvenéves randevú után évente találkoztak. És arról is beszámoltak, hogy volt közöttük két leánytanuló is, akik közül egyikük még velük van. Vagyis, lenne...

És bár a legközelebbi találkozó időpontját babonából nem jelölték ki, ám leszögezték, hogy muszáj lesz szűkebbre szabni az egymás nélkül eltöltött időszakot, mert lenne még mit elbeszélgetniük. Talán néhány emléket és élményt fel is idéztek ebéd közben, miután a mai Jendrassik technikumból átsétáltak a Baross úti iskolával átellenben álló egyik étterembe. Egyetlen asztal is elegendő volt az 59-ben végzett osztály tagjainak…