Már a legfényesebb csillagként ragyog Simon Szabolcs kedvese, kinek tiszteletére lélekfát ültettek – galériával, videóval

„Van egy érzés a világon, úgy hívják, hogy SZERETET. Ami nélkül boldogulni, szépen élni nem lehet. Nem számít a mennyisége – pénzben nem is mérhető –, s bárhol élnél a világban, mindenhol elérhető… Örökkön – Örökké; S.Sz. & F.É.”. 

Aranyosi Ervin költő gondolata került arra az emlékkőre, amelyet a szolnoki Ormos Imre parkba szombat délután telepített, vörös levelű vérbükk-fa elé állíttatott Simon Szabolcs. A szolnoki férfi elsősorban tavaly elhunyt élete párja emléke megőrzésének céljából kérte a várostól a faültetést, illetve mindazok nyugtatására, akik bármely szerettüket elveszítették.

Negyedórával a meghirdetett időpont előtt csupán Szabolcs és kezdeményezésének támogatói állták körül a friss ágyást, amelyben földlabdába bugyolálva türelemmel várta ültetését az a vérbükk-fa, melyet Szabolcs „lélekfának” keresztelt. Aztán néhány perc alatt már közel félszáz, a park északi területén kijelölt helyszínre komótosan bandukoló együtt érző fogta körül.

A férfi a faültetést megelőzően elmondott beszédében mesélt kedveséről. Aszerint minden nap szerelmesek voltak egymásba, örökkön örökké tartó boldogságukat a tizenhárom éve született fiuk tette tökéletessé. Papírfecnikre, szalvétákra írt napi üzenetekkel kötötték szorosra a kapcsolatukat.

– Eltávozása előtt nem sokkal vásároltunk egy kis házat magunknak. Az egyik nap leültünk a lépcsőjére, és néztük a szomszédot az unokájával. Párom mondta, majd mi is… Nemrégen, az egyik este a fiunkkal ültünk a lépcsőn, s lestük a csillagokat. A fiam kérdi tőlem: „Szerinted melyik lehet ő?”. „A legfényesebb!” – válaszoltam öklömnyi gombóccal a torkomban.

– küszködött könnyeivel Szabolcs.

A férfi végül köszönetet mondott az emlékhely létrehozásában és a faültetés megvalósításában őt támogató Ádám Csabának, ügyei intézőjének. Majd a résztvevők papírcetlikre írt üzeneteinek ágyásba helyezésével elültették a vérbükk-lélekfát. Végül minden együttérző csendesen, komótosan bandukolva távozott…