Horgolt babáival hódít a kisújszállási nagymama – így készülnek egyedi alkotásai

– Nem kisújszállási születésű vagyok, Hajdú-Bihar megyéből, Sárrétudvariból származom, ide jöttem férjhez 1977-ben – mesélt életéről hírportálunknak az amatőr alkotó. 

– Óvónőként dolgoztam nyugdíjas koromig. Kezdetben a Petőfi óvodában, később ott, ahol szükség volt rám. Mindenhol nagyon szívesen dolgoztam, mert imádom a gyerekeket. Érdekes, hogy mi, a nővéremmel nem lehettünk óvodások, úgyhogy nincsenek ilyen élményeim, talán ez és a gyerekekkel való foglalkozás szeretete vezetett a pályára – mondta.

– Barátnőm, Kissné Nyitrai Ilona mutatott egy horgolt babát, amit ő készített. Nagyon tetszett, elmondta, az internetről tanulta meg elkészíteni. Gyerekként édesanyámtól tanultam horgolni, így az alapok megvoltak. Az amigurumi japán technika, horgolt, kötött játékfigurát jelent. A figuráim százszázalékos pamutfonalból készülnek, és olyan tömő­anyaggal vannak kibélelve, hogy harminc fokon lehet őket mosni. A babák között van tizenöt és harmincöt centis is. Hat év alatt több mint százötven darabot készítettem, ma már angol nyelvű mintákról is tudok horgolni. Az első munkáimat – egy békát és egy rókát – az akkor született ikerunokáim kapták, a felnőtt lányomnak brazil babát horgoltam. Így indult ez a szenvedély, ami mára szerelem lett. Közben rájöttem, hogyan lehet más hajat, ruhát, cipőt horgolni a babáknak, már tervezem is a babáimat, akiket el is nevezek – árulta el Katalin.

Hobbijában férje, József is támogatja.

– A férjem agrármérnök, épp most megyünk a negyvenöt éves évfolyam-találkozóra a Debreceni Egyetemre. Neki mindene a föld, van egy vegyes gyümölcsösünk és szántóföldünk, a fiunk szintén agrármérnök, a lányom gyógytornász, sem ő, sem a gyerekeim nem gondolták, hogy ez nekem ilyen nagy öröm lesz. Imádom a fonalboltokat, a fonal illatát, a színeket összeválogatni, hogy milyen legyen a haja, a szeme, a ruhája a babának. A férjem szívesen visz bevásárolni, ha vidékre megyünk, mindig kérdezi: menjünk pamutboltba is? Ő az első kritikusom, amikor kész a figura, ő mondja el a véleményt róla. Rendkívüli öröm, ha másnak is tetszik, nem beszélve arról, ha megyünk vendégségbe, mindig van mit ajándékba vinni. Rokonok, barátok, szomszéd gyerekek mindig tudnak választani, ahogy a hatéves lány- és fiúunokám, illetve a három és fél éves kisfiú is. Annyira örülök, hogy önálló kiállításon is megmutathattam a munkáimat. Nagyon jó volt a visszhangja, egy tizenegy éves kislány azóta jelentkezett, hogy szeretné ezt megtanulni. Örömmel tanítom, már kulcstartó figurákat készít osztálytársainak. 

– tette hozzá a lelkes alkotó.

A figurákat elnézve, valószínűleg Katalin édesanyja is büszke lenne lánya munkáira.

– Az biztos! Emlékszem, kislánykoromban ő függönyt, asztalterítőt horgolt, akkor még az volt a divat. Egyébként a horgolás apai nagynénémtől jön, ő horgolt sokat, ma is hordom azt a sálat, amit huszonöt éve horgolt nagyon vékony, bordó fonalból. Egyébként a napjaim úgy telnek, mint minden háziasszonynak, hiszen a lakásban, a kertben mindig van munka, főzni, sütni is nagyon szeretek. A gyermekeim már szakmájukban sikeresek, a három unokámnak azt kívánom elsősorban, hogy legyen béke, és iskolásként majd olyan szorgalmasak legyenek, mint a szüleik...