Festményeket meghazudtoló szépségek díszítik a tiszaföldvári Bohusék házát – galériával

Mielőtt beszélgetni kezdtünk volna, Bohus Lászlóné körbevezetett tiszaföldvári otthonában. A falakat különböző témájú gobelin képek díszítik. Mint megtudtuk, több mint negyven éve hódol ennek a hobbinak, melyet egyre tökéletesedő technikája bizonyít.

– Az a helyzet, hogy a kézimunka szeretetét a szüleimtől örököltem. A keresztszemes öltésekkel kezdtem, majd kötöttem, horgoltam. Egyszer, 1973 környékén akadt a kezembe egy gobelin anyag előfestve. Megpróbáltam és szerelem lett első nekiszaladásra – emlékezett vissza az évtizedekkel ezelőtti kezdetekre. 

Az évek alatt az igazi kedvenc a leszámolós lett, mely különleges figyelmet, koncentrációt igényel. 

– Emlékszem az első képemre, de az már a padláson van, kicserélgettem újra, szebbre. De azért olyan volt, hogy egy kiállításon egymás mellé tették az elsőt és a díjnyertest. Mindkettőre büszke vagyok, mert valahol el kellett kezdeni – hangsúlyozta.

A fél keresztöltésekkel készülő képekkel balról jobbra halad. A mintát férje Bohus László tervezi, Erzsébet az alapján dolgozik. Mindig megbeszélik, hogy, hova és milyen kép a terv, az alapján kezdik a szerkesztést. Körbetekintve a témák sokszínűsége ragad magával, növények, állatok, emberi kapcsolatok, tájképek elevenednek meg a tiszaföldvári család házban. 

– fogalmazott.

Ez a hobbi igen munkaigényes, a nagyobb képeket Erzsébet kilenc hónap alatt készítette el.

– Délutánonként szoktam varrni, három körül elmegyek egy órára biciklizni azzal pihenek, mert a szemem elfárad. A legapróbb anyagra varrok, egy négyzetcentiméterben van 100 négyzet, és több tízezer öltés. Egy négyzetben akár 10-12 szín is lehet, de olyan is van, hogy csak egy öltés tér el a többitől. Az évek alatt kikísérleteztem, hogy egy matrinból mennyi öltést tudok csinálni és ahhoz kalkulálok, amikor az anyagot beszerzem – mondta.

– Azt ott egy 100 éves fénykép alapján készítettem, de egy szomszéd cicájáról is készítettem egyet – mutatott néhányra, majd átvezetett a szobába, ahol dolgozni szokott.

– Itt vannak a jelek és a színskála, fel vannak akasztva a fonalak sorban. Megnézem, hogy a jel, melyik számhoz tartozik, leakasztom a fonalat és kezdődik a munka. Annyit varrok belőle, ahány jelet látok. Ez a kép majd 600 sor lesz, most járok a 256.-nál, tegnap kellett egyet tekerni, mert új bekezdést kezdtem – magyarázta.

Ötletei még akadnak a további munkákhoz, ám falfelülete kevés, így, ha egy elkészül, a másiknak mennie kell. 

Budapesti kiállításokról sorra díjakkal tér haza

Korábban működött Gobelin kör Tiszaföldváron, évente nagyobb kiállítást tartottak, mára Erzsébet egyedül maradt, alkotásai helyet kapnak a Városi Galéria népi díszítő termében.

Budapesti kiállításra először csak érdeklődésből mentek el az akkor még működő Gobelin kör tagjaival. 

– Körbenéztem és azt gondoltam, hogy megállom itt a helyem. Minden későbbi alkalommal képekkel neveztem és díjakkal lettem gazdagabb. A nagymamával közönségdíjas lettem, a másikkal országos első – mutatott rá néhányra, miközben sorolta az eredményeket. 

A szakmai zsűri a munkát, témát, keretezést, és a minőséget is figyeli.