Fékezhetetlen, falánk rágcsálók miatt pusztulnak a kunszenti holtág körüli fák – videóval és galériával

Kezdjük az elején! Az Agrárminisztérium hivatalos tájékoztatása szerint az eurázsiai hódnak fontos szerepe van a hazai vizes élőhelyek természetes állapotának fenntartásában, illetve kialakításában.

– Gátépítő tevékenységével olyan kis vizes élőhelyeket hoz létre, melyek egyrészt menedéket biztosítanak például kétéltűeknek, halaknak, másrészt a vízvisszatartás révén a környező területek vízellátottságát is javítják, ami különösen aszályos időszakokban jelentős. A fák rágásával, kidöntésével pedig változatosabbá teszi az ártéri erdei élőhelyeket – válaszolták megkeresésünkre.

Nem védett, de fontos állatfaj

Az eurázsiai hód nem védett faj, hanem az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős állatfaj.

– A két státusz közötti lényegi különbség éppen az, hogy kártétel esetén az utóbbi kategóriában a jogszabály tágabb lehetőséget biztosít az állomány szabályozására – közölték.

A riasztásra, gyérítésre vonatkozó kérelmet az érintett ingatlan tulajdonosa, jogszerű használója nyújthatja be.

– Az indoklásában ismertetni kell az okozott kártételt, lehetőség szerint a becsült állománynagyságot, a kérelmezett tevékenység módszerét, az azt végrehajtó szervezetet, illetve személyt. A kormányhivatal a rendelkezésre álló információk alapján mérlegeli, hogy indokolt-e a beavatkozás az említett jogszabályok által biztosított keretek között, például a faállomány védelme érdekében – részletezték.

Jól láthatóak az állatok nyomai

Ez eddig tiszta sor, mi azonban kíváncsiak voltunk arra, hogyan is néz ki mindez a gyakorlatban, ezért túrára indultunk. A víz már visszahúzódott mindössze a sáros talaj emlékeztetett a nemrégiben levonult árhullámra a kunszentmártoni Holt-Körös partján. Fehér József és Szarka János egy hosszabb sétára invitáltak, hogy megmutassák a hódok tevékenységének nyomait. A gáton indultunk útnak, miközben a nagy rágcsálókról és azok megítéléséről beszélgettünk.

Hamarosan betértünk a holtág menti erdőbe, ahol már a hamisítatlan nyomok is megjelentek. Túránkhoz a gumicsizma alapfelszereltség volt, a nemrégiben visszahúzódó víz ugyanis néhol sártengert és kisebb mocsarat hagyott maga után. Már majdnem elő is kapta az ember a fényképezőgépet egy hódrágta fánál, de a túravezetők türelemre intettek, szerintük az első kidöntött fa még nem az a látvány, amit lencsevégre kellene kapni. Később az utunk során kiderült, igazuk van. Nemcsak karnyi vastagságú fák estek a hódok áldozatául, hanem már a 100-150 éves, öles példányok is...

– Hódról nem beszélhetünk addig, amíg nem ismerjük a vizet. Egyértelműen szinteznek, felfele és lefele is építkeznek a vízállástól függően. Az a szabály hódéknál, hogy azt a lakóteret lakják, aminek a bejárata víz alatt van, ha nincs, vagyis nem védett, akkor másikba költöznek. E célból több lakóteret készítenek. Mivel rágcsálóról van szó, földbevájt, kacskaringós járatokkal összekötött üregrendszert alakítanak ki maguknak. Áradás esetén, a terep magasabb pontjaira, ágakból, várat építenek – mutatták, majd körbe is jártuk a furcsa építményt.

Kamerákon követik az „építkezést”

A kísérők tájékoztattak, hogy várépítést észlelve, több alkalommal is helyeztek ki mozgásérzékelő kamerákat a közeli fákra, így pontosan végig tudták követni az építés folyamatát.

– Ha leszakad a fákon tenyésző vadszőlő nagy tömege, az kiváló, magasított alapot  kínál a hódvárhoz. Az állatok, erre a célra lerágott ágakból építenek rá várnak nevezett lakóteret. A tetejére apróbb gallyakat, avart és ha módjuk van rá, földet kaparnak szigetelésként – magyarázta a várépítés folyamatát János.

A két férfi évek óta járja ezt a területet, a kipusztított fák számával is pontosan tisztában vannak, egy év alatt a víz mentén élő hódcsaládok 120-130 fát is megrongálnak. Teszik mindezt várépítés, étkezés vagy ami talán a legbosszantóbb, a foguk koptatása céljából.

Faóriásokat is tönkre tesznek

Elsősorban a puha fák háncsrétegét bontják meg, szinte ellehetetlenítve a lombhullatók növekedését. Ez az állat – egy-két hét alatt – akár egy 100-150 évig növekedett fát is tönkre tehet, a faóriás kérgének körberágásával.

– Mivel nagy fákról van szó, az egymástól rágással elválasztott gyökerekben és a koronákban van annyi tartalék, hogy rügyet bontsanak, de néhány év múlva teljesen kiszáradnak. A fák hosszú, akár 2-3 éves haldoklása késlelteti a hódok „felelősségre vonását”. Már ha van ilyen szándék! Elkeserítő, hogy évszázados, őshonos füzek, nyárfák pusztulnak el, de más fafajok is a rágcsálók áldozatául esnek. Ott van három kirágva, már látszik is, hogy a mellette lévő is haldoklik, dől kifelé az összes. Borzasztóan pusztulnak a fák, egyre nagyobb tarvágást végeznek a hódok – mutatott a nyomokra Szarka János.

Páratlan siker – vagy mégsem?

Kicsit tovább haladva a még vizesebb területeken és a holtágat feltöltő csatornánál egy kamera mellett álltunk meg, János megmutatott néhány, az utóbbi napokban rögzített felvételt, majd a magasabb parton továbbhaladva olyan helyszíneket is, ahol a hódok, magasabb vízállás esetén étkezni szoktak. Visszatekintve a másik oldalra, még innen is tisztán látszódnak az előtte közelről megvizsgált rágás okozta károk, bizonyítékul arra, hogy mekkora rombolást végeznek az adott élettér alapját képező növényzetben.

A túra végén a kísérők nem a fáradtságtól, hanem a felindultságtól fújtattak...

 – Közel három évtized telt el a hód betelepítése óta és a szakma nem vagy alig lépett előrébb a terjedés követésénél, amit páratlan sikerként tartanak nyilván. Ezzel szemben nem kap kellő ismertséget azoknak a vízügyi igazgatóságoknak a munkája, melyek éves szinten százmilliókat költenek a hód okozta károk helyreállítására. Ezt az összeget a helyreállítási munkák emésztik fel, nem tartalmazza a kipusztított fák eszmei értékét – foglalta össze.