Elismerték az aranyokleveles méhész, Kiss Mihály több évtizedes munkásságát

A karcagi Kiss Mihály aranyokleveles méhész, családi gazdálkodó Gyulán az „Év Kiváló Magyar Méze 2023” versenyen két ezüstöt is kapott. Még gyermekként, szüleitől tanulta az alapokat, három évtized alatt a szakmai és vásárlói elvárások egyre nagyobbak lettek, miközben a szélsőséges időjárás nehezíti a mézelőállítást is – mondta Kiss Mihály, aki új fajtamézekkel és növényekkel kísérletezik, sikerrel.

Daróczi Erzsébet

– Mivel növénytermesztéssel is foglalkozunk, feleségemmel, Piroskával keressük az új módszereket, fajtákat is. Tavaly lehetőséget kaptunk bíborhere-termelésre, meseszép, gyönyörű volt virágzáskor, kivittünk pár kaptárt, mert tudtam, hogy a méhek szeretik, de nem gondoltam, hogy ennyire. Mindennap rájuk néztem, és láttam, ahogy csillog a sejtben a nektár, nagyon vártam a pergetést és azt a pillanatot, amikor megkóstolhatom a bíborheremézet.

Egy citromos jellegű, könnyedebb, nagyon izgalmas ízű, ezért is neveztem be az országos versenyre. A bírák tekintete is megakadt rajta, ezüstminősítést kaptam rá, ahogy az akácomra is, de neveztem még napraforgó-, ámorakác- és bükkönymézzel is.

– Lassan három évtizede méhészkedem, mindig a minőségi mézre törekszem, pár éve a különleges mézek felé is nyitottam. Sajnos „átlagos mézet, vagy annak nevezett valamit, olcsón lehet venni az áruházakban. A minőségi méz előállítása azonban szakmai kihívás. Most új gyűjtési módon, technikán töröm a fejem – mondta Kiss Mihály, aki növénytermesztőként is kísérletező, vetett már olajretket is, annak is finom a méze, de ezt a növényt nehéz megvédeni a kártevőktől, így rákényszerülnek a termelők arra, hogy olyan technológiát használjanak, amit a méhek nem tolerálnak, így jött helyette a bíborhere.

Tradíció a méhészkedés

– Én ebbe nőttem bele. A szüleim iránti tisztelet is, hogy folytatom, de szeretem csinálni, és szakmai kihívás egy új fajtaméz kikísérletezése. Most kedvencem lett a bíborhere, de a facélia és az ámorakác is különleges. Sajnos a természet egy hónappal előrébb jár, mint kéne, már a héten is méhészkedtem. Nagyon szépen telelt a 35 családom, most fészekrendezés van, készülök a hidegebb periódusra, mert a méhek nem látják az előrejelzést az érkező mínuszokról, nekem kell biztosítanom, hogy a 36 fok akkor is biztosított legyen a kaptárban – sorolta a méhész, aki aggódik, hiszen megpattant az akác, gyönyörű zöld, ha komolyabb fagy éri, nem lesz idén akácméz.

A határban az őszi kalászos vetések nagyon szépen teleltek. Mi védekeztünk a pockok ellen, így kártételük minimalizálódott. A földből azonban hiányzik a csapadék, ami nem biztató. Most folyik a búza fejtrágyázása, utána jön a talajok lezárása, és lassan kezdjük a tavaszi búza vetését.

Mintafarm lettek

– Egy növénykondicionálót, illetve már biostimulátort is gyártó nemzetközi cég mintafarmjaként dolgozunk, amit az elmúlt húsz évünk gazdasági eredményeként és gondolkodásmódunk miatt értünk el. A jelen időjárási viszonyok mellett jól látható, milyen óriási különbség van az öntözött és öntözetlen talajok szerkezete között. Van egy öntözési projektünk, reméljük, eredményes lesz. Jelentős olajtökterületünk van, huszonnyolcadik éve vetjük, vetőmagként és hidegen sajtolt olajként is értékesítjük, hogy még hatékonyabbak lehessünk. Ma már nem lehet megszokásból gazdálkodni. Mert az, hogy apukám meg a nagyapám is így csinálta, már nem működik. Vannak olyan technikai és technológiai lehetőségek, amelyeket muszáj igénybe venni, mert akkor van esélyem a klímaváltozás hatásaihoz alkalmazkodni, de a legnagyobb víztároló maga a talaj, ehhez kell átállítani a gazdaszemléletet is.