Több évtized a cukorbetegekért – újabb díjjal jutalmazták Buzás Sándorné Jusztina munkásságát

– A Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Civil Közösségi Szolgáltató Központtal 23 éve dolgozom együtt. Nagyon szeretem őket, és tudom, hogy nem egyszerű ez a munka, hiszen, ha nem segítjük egymást, és nem fogunk össze, akkor semmire sem megyünk. Úgy vélem, ezt az összefogást értékelték – mondta legutóbbi, 

Vármegyei Civil Díjával kapcsolatban Buzás Sándorné, vagy ahogy mindenki ismeri, Jusztika, aki februárban vette át a kitüntetést kiváló munkája elismeréseképpen. Nem ez volt az egyetlen díj az utóbbi időszakban a Törökszentmiklósi Cukorbetegekért Egyesület elnökének életében, aki ugyan betöltötte a 80-at, mégis, fáradhatatlanul dolgozik sorstársaiért. Életét egészen fiatalkorától meghatározta a sport, az egészséges életmód és a mezőgazdaság szeretete, munkába állása után szinte azonnal érezte, a közösségért is tennie kell. 

– Az én személyes történetem 50 évre nyúlik vissza. Az Alföldi Gabonaipari Vállalat elődeinél kezdtem. Pénzügyi vonalon dolgoztam a vállalatnál, de hamar rájöttem, az nem nekem való, így hamar átkerültem a laboratóriumba. Nagyon szerettem, több mint 20 évet maradtam a területen, majd laborvezető lettem, végül a kereskedelmi osztályra kerültem. Az élet megnyílt előttem, több, mint 300 fős partnerállományom volt, imádtam ezt a munkát. Hamar felismertem, hogy tenni kellene valamit a közösségért, ezért beléptem a Vöröskeresztbe. Olyan előadókat hívtunk meg mint Czeizel Endre, rengeteg névadó ünnepséget is szerveztem. Ezeket azóta is többször emlegetik a szülők, nagyon szép régi emlékek – mesélte mosolyogva. 

Mint elmondta, körülbelül 30 évig végezte a Vöröskeresztes munkát, melyért kitüntetést is kapott. Munkahelye leépülése mélyen megviselte, így előnyugdíjba ment. Ekkortájt változott meg teljesen az élete. 

– Egyik napról a másikra történt. Az 50. születésnapomon volt egy visszérműtétem. Visszamentem az orvoshoz, hogy írjon ki dolgozni, de azt mondta, nagy baj van. Megmérte a várcukrom, mely 29.8 volt. Nem értettem, hiszen addig évekig véradó voltam, nem volt semmilyen probléma, még csak 6-os értéket sem mértek soha. Összeomlott az anyagcserém. Ezt kellett volna rendebetenni, de ehelyett 90 egység inzulinnal bombáztak meg az első nap a kórházban. Úgyhogy, azzal eldőlt az életem, hogy ettől a naptól kezdve inzulinnal kezelt cukorbeteg leszek... – idézte fel a megrázó emléket. 

Bár nagyon nehezen élte meg a változást, voltak segítői, tanácsadói. Így alakította meg 2000-ben a Cukorbeteg Klubot. Ebből lett két évvel később a Törökszentmiklósi Cukorbetegekért Egyesület, mely 18 taggal kezdett, most 65-en vannak. 

A csoport elnökeként vallja és hangoztatja is, hogy a cukorbetegség és a finom ételek nem zárják ki egymást. Nagy szakértője a szakácstudományoknak, az újdonságokat kipróbálja, ha kell, módosít rajta. 

 – mutatta.

– Emellett még rengeteg receptkönyvet adunk ki, hiszen nincs mindenkinek internete, így nem jutna el az információ. De, ha a kis könyvben össze van foglalva jó pár recept, ami már ráadásul kipróbált, így azokat szívesen megcsinálják, majd olyan boldogan, olyan örömmel mondják, hogy mi abból már sokat sütöttünk – mesélte Jusztika, aki akár éjjel is segít azoknak a betegeknek, akiknek például elfogyott az inzulin beadásához szükséges tűje, vagy beadja az inzulint, esetleg ad olyan eszközt, ami éppen szükséges. Hangsúlyozta, bár az egészségügyben a cukorbetegek teljeskörűbb felvilágosítása az, ami jelenleg még hiányos, a kezelések, főleg az inzulinfajták és az eszközök terén nagyon sokat fejlődött az orvostudomány.

– Ha ezt jól tudnánk alkalmazni és az életmódunkra is figyelnénk, akkor élheténk úgy, mint egy egészéges ember. Az egyesületben azt látom, hogy nagyon hasznosak a különböző előadások. Főleg a 35-40 rendszeresen járó tagnak, akikkel próbálok egészségügyi tanácsokat megosztani, de leginkább, és ez nagyon fontos, egymás tapasztalataiból tanulunk – tette hozzá az elnök.