2024.02.10. 16:30
Koszorúzással és konferenciával emlékeztek meg dr. Mándoky Kongur Istvánról Karcagon
Mándoky Kongur Istvánt a szülőföld iránt érzett mély szeretet és erős kötődés jellemezte. Egy-egy nagy útja előtt, vagy éppen onnan visszatérve mindig hazalátogatott Karcagra. Halála után szülővárosa emlékművet állított neki.
A megemlékezés résztvevői koszorúzással emlékeztek meg dr. Mándoky Kongur István karcagi nyelvész, turkológus munkájáról
Fotó: Daróczi Erzsébet
Dr. Mándoky Kongur István karcagi nyelvész, turkológus születésének 80. évfordulója alkalmából konferenciát tartottak pénteken szülővárosában. Az emlékezés a Múzeumparkban kezdődött, ahol F. Kovács Sándor országgyűlési képviselő, a Kunszövetség elnöke szólt az 1944. február 10-én született tudósról.
A Nagykunság fővárosában azon a helyen gyűltek össze azok az emberek, akik emlékeznek az őseikre, azokra az emberekre, akik nem hagyták el a múltat, a hagyományt. Most a világ egy kicsi erőközpontja lett Karcag, amely mindig is különleges hely volt. Talán 100 esztendővel, 800 esztendővel ezelőtt, talán több ezer éve is, hiszen itt telepedtek meg közép-ázsiai vándorlások után a kunok. Azok a kunok, akiknek késői leszármazottja, Mándoky Kongur István
– mondta beszédében.
Hozzátette, tisztában vannak vele, hogy a török nyelvű népek, így a magyar is számon tartja őseit hetedíziglen, vagy még tovább is. Ez mutatja, hogy valami kapocs van a ma élő ember és az ősök között. Egy olyan kapocs, amit kézzel nem lehet megfogni, csak legbelül a szívnél lehet érezni, s van olyan ember, akinek talán erősebb ez az érzés. Mándoki Kongur István ilyen ember volt. Már gyerekként valami vonzotta Közép-Ázsiába.
– Lesznek még olyan ifjak, mint amilyen Karcag szülötte, Mándoky Kongur István volt, aki testben, lélekben összeköti a testvéreket, a rokonokat, a török nyelvű népeket. Hajtsuk meg a fejünket egy olyan híd pillére előtt, amely mindkét parton tartja a hitet, a rokonságot és a testvériséget. Hajtsunk fejet Mándoky Kongur István karcagi tudós, a török népek, a magyar nép a Nagykunság tudósa előtt – kérte a jelenlévőket F. Kovács Sándor.
A megemlékezés után a jelenlévők Sevda Faradzsova, az Azerbajdzsáni Köztársaság Magyarországi Nagykövetsége tanácsos asszonya, Kairat Kambarov, a Kazah Köztársaság Magyarországi Nagykövetsége első tanácsosa, Horváth László, a Kazah Köztársaság tiszteletbeli konzulja, F. Kovács Sándor országgyűlési képviselő, a Kunszövetség elnöke és dr. Fazekas Sándor országgyűlési képviselő, a Kunszövetség tiszteletbeli elnöke, Gonda Géza irodavezető, a Türk Államok Szervezetének magyarországi képviseleti irodája, kiskun- és nagykun kapitányok és egykori osztálytársak is tisztelegtek a tudós emléke előtt.
Az esemény konferenciával folytatódott a Városháza dísztermében, ahol Szepesi Tibor polgármester köszöntő szavai után dr. Bartha Júlia etnográfus elmondta a kun miatyánkot, majd felolvasta Vásáry István professzor levelét, amelyben az általa kun apostolnak nevezett Mándoky Kongur Istvánról emlékezett meg. Horváth László tiszteletbeli kazah konzul is szólt a fiatalon, 48 éves korában elhunyt tudósról, akinek munkásságát, kutatási eredményeit dr. Bartha Júlia ismertette.
Mándoky konferencia Karcagon
Fotók: Daróczi ErzsébetMint elhangzott, Mándoky a karcagi technikumban érettségizett, első török nyelvkönyvét az etnográfus Szűcs Sándortól, a Nagykun Múzeum akkori igazgatójától kapta. Az élő török nyelveket a kunmadarasi orosz laktanyában a katonákkal összebarátkozva jól megtanulta. A kunsági puszták kesernyés szavú fiát, ahogy Torma József nevezte, a budapesti egyetemen Németh Gyula professzor atyai szeretete irányította. Az egyetem elvégzése után az Országos Széchenyi Könyvtár, majd a Kőrösi Csoma Társaság munkatársa volt, 1970-től a Magyar Tudományos Akadémia Belső-ázsiai Kutatócsoportjában dolgozott. A turkológia hagyományos területein belül a honfoglalás előtti török-magyar kapcsolatok, a magyar őstörténet foglalkoztatta. 1965-től évente járt gyűjteni a romániai és bulgáriai Dobrudzsába, a Duna mellékén élő tatárokhoz. Kutatásai eredményeit publikálta. Felkereste a Mongóliában élő kisebbségeket, gyűjtötte a kazakok és a tuvák nyelvét, szokásaikat, népköltészetüket – sorolta dr. Bartha Júlia, aki szerint Mándoky kazakok és tatárok között végzett nyelvjárási és néprajzi gyűjtése nagyban hozzájárult számos magyarországi kun nyelvemlék megfejtéséhez és még számtalan terve volt, ami korai halálával nem valósulhatott meg.
Mándoky Kongur Istvánt a szülőföld iránt érzett mély szeretet és erős kötődés jellemezte. Egy-egy nagy útja előtt, vagy éppen onnan visszatérve mindig hazalátogatott Karcagra.
Halála után szülővárosa emlékművet állított neki, az igazi emlékmű mégis az, hogy amit életében eltervezett: a Kunság és Kazakisztán közötti eleven kapcsolat, az holta után megvalósult és ma is él.
– Ma, amikor ismét Kelet felé fordulunk jusson eszünkbe, hogy élt egy kunsági tudós, aki kitaposta azt az ösvényt, amelyen ma is elindulhatunk a tudomány, a gazdaság és a politika útján, legyen emléke áldott – fogalmazott dr. Bartha Júlia.
A Mándokyról szóló Kun Apostol című filmet vetítése előtt Somfai Kara Dávid ajánlotta az emlékezők figyelmébe. A filmben magyar és kazah barátai, tudóstársai mutatták be a Mándoky-örökséget. A film után Khinayat Babakhumar, a Debreceni Egyetem doktorandusza szólt az általuk kiadott Mándoky könyvekről, majd eljátszott egy dalt a dombrán.