Emléktáblát avattak az egykori ÁVH börtönben fogvatartottak tiszteletére Jászberényben

A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjához kapcsolódva a jászberényi ÁVH börtönben fogvatartottakra emlékeztek szombaton délután. A lovas és gyalogos hagyományőrző huszár díszegység bevonulását követően Faragó Annamária jászsági dokumentumfilm rendező, a méltó és kegyeletteljes megemlékezés szervezője köszöntötte a résztvevőket. 

– Az épület 1763-ban készült el, 1953-ig börtönként működött, majd 1955-től az ÁVH foglalta el azzal a céllal, hogy a 25 év kényszermunkára ítélt, elgyötört, csonttá soványodott, a Szovjetunióból hazahozott ártatlan embereket ebbe a börtönbe hurcolják. A cél a megfélemlítés, besúgásra kényszerítés, kegyetlen vallatások sora volt. Ebben a börtönben raboskodott a második világháború tisztikara, köztük tíz tábornok, a vezérkari főnökség vezetője és helyettese, főtisztek, Kovács Béla földművelésügyi miniszter, de közkatonák, tisztviselők, egyházi személyek, napszámosok, kereskedők, műszaki értelmiségiek, orvosok, pedagógusok, és egy holokauszt túlélő is volt a rabok között – beszélt a múlt sötét árnyairól Faragó Annamária, aki Embernek farkasa című dokumentumfilmjében feltárta a jászberényi ÁVH börtön történetét, az ott fogvatartottak drámai sorsát. 

Ahogy a rendező fogalmazott, a film egyik fontos célja: választ találni arra kérdésre, hogy miként lehetne visszavezetni az embert a természettel harmóniában élő, békés emberi önmagához. A megemlékező beszédek előtt Kroó Ádám színművész Vihar Béla Egy katona megy a hóban című versét szavalta el. 

– Ezen a napon felidézzük mindazok emlékét, akik a kommunista rendszer áldozataivá váltak, akiket a kommunista rezsim meghurcolt és kiszolgáltatottá tett. Ma már szabadon emlékezünk, magunk mögött hagyva egy letűnt korszakot, melyet a nemzet kitartása és a szabadság iránti vágya örökre maga mögött hagyott – hangsúlyozta beszédében dr. Czermann János. A Honvédelmi Minisztérium stratégiáért és humánpolitikáért felelős helyettes államtitkára köszöntőjében felidézte: a gulágról hazatérteket szállító utolsó vonatszerelvények 1955. november 20-án érkeztek meg, melyekről közel háromszáz egykori kényszermunkást a jászberényi ÁVH börtönbe hurcoltak, ahol újabb szenvedés várt rájuk. Közöttük volt Ehrlich Géza vezérőrnagy, aki több mint 11 év után térhetett haza. 

– Az ő sorsa is példázza, hogy a vérzivataros 20. században egy katonai életpálya során, a hazáját szolgáló honvéd milyen mértékű személyes áldozatvállalásra volt képes. Azok, akik egykoron vállalták döntésüket és nemet mondtak a kommunista eszmére és gyakorlatra, példaképeink kell, hogy legyenek. Őket nem lehetett megfélemlíteni, büszkén vállalták magyarságukat. Legyünk büszkék azokra, akik emberek maradtak az embertelenségben és továbbadták mindazt nekünk, utódoknak, ami a nemzeti összetartozás alapja; a hitet, tisztességet és a becsületet – fogalmazott dr. Czermann János. 

Az eseményen Pócs János, a Jászság országgyűlési képviselője kiemelte: a mai megemlékezés más, mint a többi, mert jelen vannak azok a hozzátartozók, akik a lelkükben és vállukon hordozzák azt a szenvedést, amit családtagjaik a jászberényi ÁVH börtönben megéltek. - Faragó Annamária filmje pontosan mutatja be, hogy mit éltek át az itt fogva tartott áldozatok, akik ártatlanul, nemzeti hősként a hazáért, az utódokért az életüket adták. Az Embernek farkasa című dokumentumfilm és a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja nem a bosszúról, nem a régi árkok kiásásról szól, hanem a tiszteletadásról és a legfontosabbról, hogy a történelem ne ismételje önmagát – hívta fel a figyelmet a film üzenetére Pócs János.

Templomi koncert zárta a rendezvényt 

A megemlékező beszédek után Jankovics Ferenc, marosvásárhelyi 9-es honvéd huszárezred hagyományőrző csapatának kapitánya a jászberényi ÁVH börtönben fogvatartott Ehrlich Géza tábornokot méltatta. Az 1956-ban, hatvanhat évesen szabadult vezérőrnagy unokája Martonné L’Auné Klarissza könnyek között emlékezett vissza nagyapjára. Harangozó Vilmos római katolikus plébános unokaöccse dr. Harangozó Ferenc pápai prelátus életútját foglalta össze, akit 1948-ban először halálra, majd 25 évi kényszermunkára ítéltek, mert segítette a rászorultakat, menedéket adott az üldözötteknek. A közös imádság után a Szatmári család jóvoltából emléktáblát avattak az egykori ÁVH börtönben fogvatartott 286 ártatlan ember emlékére. A tábla mementóként hirdeti, hogy se politikai, se egyéb okból ne lehessen ember embernek farkasa. A rendezvény Molnár Levente operaénekes, érdemes művész „Szeretlek hazám” című emlékkoncertjével folytatódott a Szentkúti templomban.