"Teljesen kikészítettük a környező lakótelep lakóit" – 30 éve indult a kisúji IFIHÁZ

– A KISZ Városi Bizottságának épült hajdan ez a főutcai épületsor, amiben helyet kapott az IFIHÁZ, ma üzletek működnek itt. Ott kezdtünk dolgozni a '80-as évek végén. Annak külön örülök, hogy Szűcsné Nagy Zita és Monoki Annamária mai napig munkatársaim itt, a Vigadóban is. Akkor arra törekedtünk, hogy közösségi színtérré váljon a ház, a fiatalokat igyekeztünk bevonni a közösségi életbe. Nem is az volt a lényeg, hogy mindig programok legyenek, hanem, hogy a nyitott házba a fiatalok be tudtak jönni, s kulturáltan szórakozhattak: nintendóval játszottak, pingpongoztak, kialakultak hasonló érdeklődési kör mentén baráti társaságok is. Gyakorlatilag éjjel-nappal nyitva tartó hely voltunk, hétvégén éjszaka bent voltunk mi is. Nem is munkahely volt ez számunkra, hiszen mi is az a korosztály voltunk. Sok fiatalnak szinte az első otthona volt az IFIHÁZ, a suliból ide jöttek, így a szülők is nyugodtak voltak. Programokat szerveztünk nekik szóló előadókkal, de állítom a világ egyetlen becsületkasszán működő büféje is nálunk működött körülbelül egy hétig – mondja mosolyogva Janó Lajos.

– A fiatalok tényleg sajátjuknak tekintették a házat, nem is mi működtettük, ők tartották életben. Nyilván akkor még nem volt alternatívája egy ilyen közösségi színtérnek, de ahogy haladtunk az időben, érződött, hogy megjelentek a játéktermek, az ilyen-olyan szórakozóhelyek, amelyek erős konkurenciát jelentettek nekünk. Nagyon szívesen emlékszem vissza arra az időszakra, hiszen onnan jutottunk el mára a Vigadóhoz. Így jött az ötlet, hogy szervezzünk 30 éves találkozót az egykori ifi-házasoknak. Ez nagyon jól sikerült, gyakorlatilag több generáció jött el nosztalgiázni. Sajnálatos módon akkor nem volt még mobiltelefon, de néhány fotó és archív felvétel előkerült a 24 órás vetélkedőről, amiket jól esett visszanézni. A régi ifi-házasok közül sokan vannak itthon, a Kivilágos kivirradtig fesztiválon minden évben van ifiházas főzőcsapat, akik fontosnak tartják, hogy életben tartsák ezt a nosztalgikus érzést.

– Ma már az Önök gyerekei járnak a Vigadóba.

– Igen, de már teljesen mások az igényeik a közösségi lét iránt is, nagyon megváltozott a világ, az egymáshoz való viszonyulás, ahhoz képest, ahogy a mi időnkben volt. Épp ezért megbeszéltük nem várunk tíz évet a következő találkozóval, hiszen jó a fiatal korunkról kicsit nosztalgiázni.

– Ma hogyan tudnak az ifjúsághoz szólni?

– Kevés olyan város van a térségben, ahol az extrém sportpályától kezdve szabadtéri kondipark, felújított strandfürdő, olyan közösségi színterek, szolgáltatások állnak rendelkezésre, amelyek a fiataloknak szólnak. Ennek része a Vigadó a mozijával, a Bowling pályájával, az olyan típusú programokkal, koncertekkel, amelyek fiataloknak szólnak, de arra törekszünk, hogy minden korosztálynak megtaláljuk a programokat. Azt is be kell látni, hogy mi, IFIHÁZ-asok is megöregedtünk, de a nyitottság megmaradt bennünk, bármilyen közösségi igényt szívesen segítünk. Büszkék vagyunk arra, hogy harminc éve az IFIHÁZ felkapott zenés-táncos szórakozóhely volt, mi teremtettük meg a blues kocsmák hagyományát is zenekarokkal. Azt 56 éves fejjel már belátom, hogy akkor a koncertekkel teljesen kikészítettük a környező lakótelep lakóit, amiért harminc év után elnézést kérek, de akkor a fiatalos hév magával ragadott bennünket is.