Négy éves a várólista abban a bristoli étteremben, ahol túri származású volt a főszakács

Saját bevallása szerint mindig is otthonosan mozgott a konyhában, a főzés, az ételek iránti szeretetét a családjától kapta örökül.

 – mesélte Kovács Balázs.

 A rajongás felnőttkorában is megmaradt, ám nem ezen a pályán indult el az életben.

– Életem első húsz évében Mezőtúron éltem. Mezőgazdasági gépszerelő technikusként végeztem, majd Szegeden vállaltam munkát egy nagy olajtársaságnál. Ennek egyelőre semmi köze nem volt a főzéshez – részletezte mosolyogva. Balázs tizenkét év után Budapesten folytatta az életét. Itt érte a felismerés, hogy nagy változásra van szüksége.

– mondta, majd hozzátette, egy baráti beszélgetés alkalmával kapott rá választ.

– Számomra a főzés mindig is olyan tevékenység volt, amely a nap bármely szakában képes örömet okozni. Így az egyik barátom szinte magától értetődően világította meg: legyél szakács! – idézte fel. Balázs harminckilenc évesen elindult, hogy megvalósítsa álmát, ennek helyszínéül pedig Angliát választotta.

– Persze elvégeztem itthon egy alapképzést, de tudtam, éreztem, hogy ott kell tapasztalatot, további tudást gyűjtenem. Az angol nyelvvel akkor még hadilábon álltam, így eleinte kissé rizikós vállalkozásnak tűnt az egész – részletezte.

– Portsmouth volt az első úticél, itt egy pub jellegű étteremben dolgoztam. Igen forgalmas helynek számított, előfordult, hogy a nyári időszakban kiszolgáltunk vagy száz, százhúsz vendéget. Mármint a három szakács és az egy mosogató.. Nos, ő voltam én – mesélte Kovács Balázs. Hozzátette, bizony a létra legalsó fokán kezdett, így a konyhát eleinte csak a szennyes edények irányából közelíthette meg. Noha munkáltatói előtt világos volt a főzés ténye is, Balázs pozíciója egy jó darabig változatlan maradt.

– Azután jött egy váratlan helyzet, ami előre lendítette a történéseket. Az egyik kieső szakács helyére kellett azonnal beugrani. Egy pillanatig sem hezitáltam és nagyon szerencsésnek éreztem magam. Szemléltetésképpen: általában évekig mosogat valaki, mire főzni engedik. Esetemben mindössze két hónap után lehetőségem nyílt erre – magyarázta. Idővel a nyelvtudása és szakmai tapasztalata is megerősödött, emellett bátran építette kapcsolatait is.

– Azt vallom, hogy mindig előre kell gondolkodni kicsit, hiszen ha az embert ide-oda lökdösi a sors, abból nem lesz karrier – ennek a hitvallásnak megfelelően a mesterszakács igyekezett évente új konyhába kerülni. 

– Brighton, Manchester és Bristol csábítottak leginkább. Ekkoriban egy kis hotelben dolgoztam, mint harmadik szakács. Ez a pozíció már nagyobb felelősséggel járt, irányítottam a konyhai csapatot, illetve felügyeltem betanítottam az új szakácsokat – Balázs hozzátette, mivel a hotelt kedvelte, örömmel értesült róla, hogy Bristolban is van egy belőle, így átjelentkezett az ottani konyhára. Innen egy steak houseba ment, ahol már második szakács volt. Kiemelte, itt nagyon magas színvonalú elvárások mellett, komoly napi hajtásban dolgozott. Végül gy ismerőse útján jutott el a Bristoli The Bank Tavern étterembe, ahol – elérve álmát – főszakács pozícióban főzhetett, alkothatott. A hely különlegessége az úgynevezett vasárnapi sült, amely olyan kapós, hogy négy évre előre telt házas a foglalásuk.

– Valóban kiválóak ebben a kategóriában. A The Guardian is írt erről egy cikket, de a The Times, a The Independent és az ITV.com szintén tudositottak az éttermünkből. A fogás alapja a rózsaszínűre sütött marhahús. Egyébként vegán változat is készül. A tányéron összesen tizenkét elem található, amely nem csak a látvány szempontjából izgalmas, elkészíteni sem kis munka – részletezte a főszakács. 

– Nagyon büszke vagyok arra ,hogy az én konyhavezetésem alatt futott be így ez a fogás – mondta Balázs. Azt is elárulta, hogy bár ez a siker nagy öröm számára, érzi, hogy új kihívások felé kell indulnia.