2023.11.07. 13:56
Már nem lélegzett az áruház padlóján fekvő asszony, de visszahozta a halálból a rutinos „mentőangyal”
Egy a sorok között, a földön fekvő hölgyre figyelt fel Kardos József a minap vásárlás közben. A volt vármegyei vezető mentőtiszt azonnal megkezdte a beteg újraélesztését. A szakember szerint a pozitív kimenetelű eset üzenete ismét az, hogy ilyen helyzetben merjünk cselekedni.
Az ilyen estekben az a legfontosabb, hogy várakozás helyett azonnal cselekedjünk – mondta az eset helyszínén Kardos József
Fotó: Nagy Balázs
Kardos József és felesége a temetőbe tartott, de előtte betértek vásárolni egy üzletbe, ahol nem várt eseménnyel „találkoztak”.
– Elindultunk a nejemmel a temetőbe, szerettünk volna még néhány gyertyát, mécsest gyújtani a szeretteink sírhelyénél. Útközben megbeszéltük, hogy előtte vásárolunk pár dolgot a közelben lévő diszkont áruházban. Már válogattunk, amikor az egyik sorban egy földön fekvő hölgyet pillantottam meg. Néhányan már ott álltak felette, próbálták stabil oldalfekvésbe helyezni, amikor odaértem.
Tapasztalataim alapján ránézésre megállapítottam, hogy nem csupán egy egyszerű rosszullétről van szó, tudtam, hogy cselekedni kell
– idézte fel az eseményeket Kardos József.
A Jász-Nagykun-Szolnok vármegye nemrégiben nyugdíjba vonult vezető mentőtisztje így is tett.
– Megvizsgáltam, és megállapítottam, hogy nem lélegzik a hölgy. Tulajdonképpen nem mentősként cselekedtem, hiszen nem álltak rendelkezésre eszközök. Úgy tettem, ahogy egy laikus, amatőr elsősegélynyújtásban elvárható. Megkezdtem a mellkaskompressziót, a mentőket közben már hívták – mesélte.
Az esetkocsi rövid időn belül megérkezett, a mentők átvették a beteg ellátást, szakszerűen, s már professzionális eszközökkel folytatták az újraélesztést. A történet szerencsésen végződött, a hölgyet sikerült „visszahozni”.
– A kollégák visszajeleztek nekem, és arról tájékoztattak, hogy stabil keringéssel szállítottak kórházba a beteget. Azóta pedig friss hírként arról is beszámoltak, hogy már önállóan közlekedik a hölgy, javul az állapota – tette hozzá Kardos József.
Az esettel kapcsolatban a nyugdíjas mentőtiszt szeretné felhívni mindenki figyelmét arra, hogy ha ilyen sajnálatos helyzettel találkozunk, akkor merjünk cselekedni.
Ha valakinek nincs légzése, és akkor már nagy valószínűséggel keringése sem, gondoljunk arra, hogy neki rosszat már teszünk. Egy dolog, amit nem érdemes ekkor tenni: várni. Ha elkezdjük a mellkaskompressziót, segítjük a beteg agyát, hogy az oxigént kapjon, és ne károsodjon.
– Mert egy ilyen helyzetben mindig az a legfontosabb, hogy mi történik a beteggel addig, amíg megérkezik a szakszerű segítség. Itt van nagy szerepünk nekünk, laikusoknak. Mert ez esetben én is laikus elsősegélynyújtóként tettem a dolgomat – hangsúlyozta.
És persze nem ez volt az első ilyen alkalom a mentőtiszt életében.
– Amióta nyugdíjba vonultam, először kellett ilyen esetben beavatkoznom. Korábban is volt néhányszor, hogy nem munka közben, hanem szabadidőben szembesültem hasonló dologgal. Egyébként pedig rosszulléteknél, kisebb baleseteknél is segítettem már. És bízom benne, hogy mások is mernek cselekedni, ha szükség van rá, bátran odalépnek és tesznek egy-egy életveszélyes helyzet elhárításáért – tette hozzá Kardos József, aki élethosszig tartó küldetésnek érzi, hogy ezt az üzenetet továbbadja az embereknek. Mint mondta, az aktív mentős munkát befejezte, de képzéseket továbbra is tart, oktatásokra hívják.
Ezeknek célja, hogy az emberekben tudatosítsuk, hogy cselekedjenek, tegyenek a bajba jutott embertársaikért
– emelte ki végül.
„Egy sokat látott mentős is meg tud azért hatódni”
Mennyire viseli meg az embert egy ilyen eset? Talán furcsán hangzik a kérdés egy olyan ember felé, aki több mint négy évtizeden át dolgozott mentősként, hiszen megszámlálhatatlan hasonló esettel találkozhatott.
– Tulajdonképpen, miután megtettem, amit tudtam, átadtam a kollégáknak a beteget, a nejemmel mentünk a dolgunkra. A tervezett szerint folytattuk a napunkat – mondta el Kardos József, aki hozzátette: természetesen van lelki hatása is egy ilyen esetnek. – Elég szűk volt a hely a sorok között, szépen próbáltam odébb tessékelni az embereket, hogy odaférjek a hölgyhöz. Voltak, akik kicsit nehezebben tették ezt meg. Egy férfi fogta a hölgy kezét, beszélt hozzá, mondta, hogy ő a férje. Őt természetesen nem küldtem el. Na, ezek a pillanatok azért lélekig hatnak még egy sokat látott, magamfajta mentősnél is – vélekedett a szakember.
